Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK - BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd):
423 szemponttal egészítsük ki ezt a vizsgáló dást: meg kell vizsgálnunk, hogy a beterjesztett költségvetés, bármelyik évben, a mindenkori költségvetés, társadalmi szempontból fenntarthatóe. Ha a kormánypárti képviselőtársaink mondanivalóját, ha a költségvetés minősítését tekintjük, egy szóval lehetn e jellemezni, az az, hogy „jó”, ha az ellenzéki képviselők mondanivalóját összegezzük, akkor az az, hogy „nem jó”. Ha a társadalmi fenntarthatóság szempontjából vizsgáljuk meg ezt a költségvetést, akkor egy szóval lehet jellemezni: tarthatatlan. Meg kell s zoknunk ezt a komplex gondolkodást. Nem elég megfelelni a konvergenciaprogramnak, nem elég követni egy megbízható makropályát, nem elég törekedni az államháztartás egyensúlyára, törekedni kell a társadalom egyensúlyára. És ez az, am lassan kilenc éve ebben az országban nincs rendben. Azért is el kell sajátítanunk ezt a komplex gondolkodásmódot, mert a gazdaságban is egyre jobban meg kell szoknunk azt, hogy nem egyszerűen azt kell megnézni, hogy mennyi az évi növekedés, azt kell megnézni, hogy ez a gazdasági fejlődés, ez a növekedés környezetvédelmi szempontból fenntarthatóe. Hogy fenntarthatóe az, hogy nem kell most már távoli földrészekre menni, és ijedten nézni tudósításokat, hogy milyen mennyiségű műanyag szemét van az óceánokban, a tengerekben, hanem e lég a minap részt venni egy Tiszatavi túrán, ahol próbálták a PETpalackoktól és más szeméttől megszabadítani, remélhetőleg eredményesen, ezt a szép természeti, bár mesterségesen létrehozott képződményt, ami azóta is akár vízi paradicsomként is működhetne . Tehát itt dörömböl az ajtón, sőt nem dörömböl, berúgja az ajtót a klímaválság. Amikor Magyarországon egyik héten még rekkenő hőség van, hogy szinte - nem is szinte - elájulnak az emberek a ballagási ünnepségeken, hogy a következő héten meg olyan özönvíz zúduljon az országra, amire még nem is nagyon volt példa. Azt már megszoktuk, hogy egyegy özönvíznek minősíthető esőzés után, mondjuk, az utak egy részén az autók küszöbén befolyik a víz, most hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az útjaink egy része ilyen özö nvíz hatására egész egyszerűen hegyi patakká változik, és nem a küszöbön folyik be a víz az autókba, hanem teljes mértékben ellepi, mint ahogy az a tegnapi napon megtörtént Magyarországon. A klímaváltozás tehát berúgta az ajtót. Az a helyzet, hogy a társad almi problémák, a társadalmi fejlődés tarthatatlansága ebbe az irányba szintén berúgta már az ajtót. Hiszen olyan kifejezéseket kell megszoknunk kilenc éve, mint a „lakhatási válság” vagy a „dolgozói szegénység”. Sajnos egyébként ezek egymással összefüggő fogalmak. Amíg korábban ezek különböző tanulmányokban létező veszélyek voltak, addigra ma már mindennapjaink valóságává váltak a mai Magyarországon. És most nemcsak a kistelepülésekről beszélek, ahol lassan már bolt sincs, mert fizetőképes kereslet sincs, és a mikrovállalkozás a bolt fenntartásának a költségeit nem tudja kigazdálkodni, hanem Budapestről is beszélünk, hiszen aki közelről akarja tanulmányozni, hogy milyen állapotokat eredményez a dolgozói szegénység és a lakhatási válság, elég, ha egy rövid t úrán részt vesz velem saját választókerületemben, és elmegyünk, mondjuk, Kőbányára, vagy a Bihari utcába vagy a Hős utcába, és akkor kézzelfoghatóvá, szemmel láthatóvá válik ennek a társadalomnak az állapota, az, hogy a lakhatási válságés a dolgozói szegén ység nemcsak kis, eldugott településeken, hanem itt, Budapesten is milyen embertelen, lehetetlen állapotokat képes teremteni. (10.30) Engedjék meg, hogy rátérjek arra, hogy a költségvetési törvény bizonyos számaiban ez a tendencia hogyan folytatódik tová bb a következő évben is, ha a kormánypárti többség ebben a formájában fogja ezt elfogadni. Vegyük először is az inflációt! A KSH adatai szerint hét éve nem volt ilyen magas az infláció, mint az elmúlt időszakban Magyarországon. De sajnos nem csak itthon, M agyarországon mértek egy ilyen hét éve nem látott inflációt, a magyar infláció sajnos listavezető ma már Európában, az egész Európai Unióban infláció tekintetében csak Románia előzött meg bennünket. Tehát nemzetközi összehasonlításban is nagyon rosszak a m agyar inflációs adatok. És miközben hét éve nem látott infláció volt az országban, azt látjuk, hogy a költségvetésitörvényjavaslatban a jövő évre tervezett infláció 2,8 százalék, és természetesen ez a
