Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
398 emléks zem az akkori bizakodó közhangulatra. Emlékszem a kezdeti optimizmusra, arra, hogy a levegő ebben az országban tele volt reménnyel és tele volt várakozással. Megnyíltak a határok, a polcokon megszaporodtak a különböző áruk, és be lehetett hozni olcsón a ha sznált nyugati autót. De emlékszem a reményt hamarosan felváltó tömeges csalódásra is, a megsokasodó tüntetésekre, a taxisblokádra, és arra az elégedetlenségi hullámra, ami végül 25 évvel ezelőtt visszahozta a posztkommunista erőket kormányzati pozíciókba. A rendszerváltást sok bölcs ember értékelte már, és egyvalamiben szinte mindenki egyetért: mi közösen nem ezt a lovat akartuk. Piacgazdaságot akartunk munkanélküliség nélkül. Vállalkozási lehetőséget akartunk kockázat nélkül. Növekvő béreket akartunk infl áció nélkül. Tagadhatatlan, hogy csalódottságunk első számú oka saját naivitásunk volt, és a kapitalizmus működésének nem ismerése. De a csalódottság második igen fontos oka a Nyugat képmutatása, cinizmusa és máig alkalmazott kettős mércéje volt. Nem gondo ltuk volna, hogy 30 évvel a szocialista diktatúra szétesését követően is lekicsinylően fognak beszélni rólunk, és cselédszámba vesznek bennünket. Tisztelt Képviselőtársaim! Magunkra maradtunk, vidék maradtunk Európán belül, ahonnan a napszámost, a melóst e l lehet csábítani a nagyvárosba a jobb megélhetés reményében. Miről szól a nagy mese? Növekszik a GDP, mérséklődik az infláció, csökken a munkanélküliség. (8.20) Papíron minden szép és jó, ugye? Növekszik a GDP, mert felpörgetik a multik, akiket a kormán y közpénzszázmilliárdokkal csábított ide, és a magyar munkavállalók bérét évekre előre kifizette nekik. Mérséklődött az infláció a Magyar Nemzeti Bank és a KSH bűvészkedésének köszönhetően, csak épp az árak emelkednek, mindenekelőtt az élelmiszereké. Az á facsökkentés különbözetét a kereskedők rég lenyelték, a magyar termelőkön ez mit sem segített. Az elmúlt kilenc évben csökkent a munkanélküliség, de nem azért, mert a rendszerváltás vesztesei korszerű szaktudást szereztek volna és elhelyezkedtek a munkaerő piacon új szakmájuknak megfelelően, hanem mert a közmunkaprogram kozmetikázza ezeket az adatokat. Ne áltassuk magunkat, képviselőtársaim! A nyugati nagytőke cselédsorban tart minket, és ebben nem kis felelősségünk van nekü nk, magunknak is, méghozzá egyetemleges. Ugyan miért venne komolyan bennünket a német és az angol, ha azt látják, hogy az ő tagállami befizetéseiket idehaza megcsapolják, és a haverokat tömik ki belőle az új nemzeti tőkésosztály létrehozása címén? A havero kat, akikről minden elmondható, csak az nem, hogy nemzetiek és a saját lábukon álló vállalkozók; a haverokat, akik ráadásul tehetségtelenek, mert veszteséges kereskedőházakat tartanak fenn a világ távoli szegleteiben; a haverokat, akik értelmetlen beruházá sokba ölik az Unióból érkező erőforrásokat, azokat az erőforrásokat, amelyekben a kelet- és nyugateurópai adófizetők pénze egyaránt benne van. Tisztelt Képviselőtársaim! Józanul gondolkodó politikus odairányítja az erőforrásokat, ahol arra a legnagyobb sz ükség van. Aligha kell terhelnem önöket bizonyos részletekkel, mindenki tisztában van az aránytalan állami beruházások mértékével. Mindenki látja, nemcsak mi itt, az Országgyűlés falai között a költségvetésről vitatkozó politikusok, hanem ha kimegyünk a Ko ssuth térre, a Deák Ferenc térre vagy az ország akármelyik másik szegletébe, és megkérdezünk józanul gondolkodó magyar állampolgárokat, mindenki látja, hogy az indokoltnál sokkal nagyobb mértékű ez a bizonyos sportlétesítményfejlesztés, miközben felújítás ra várnak óvodáink, iskoláink és kórházaink. Mindenki tapasztalja, hogy az országban már lassan nem lehet közlekedni, és a hanyagul kivitelezett kátyújavítások miatt az útjaink úgy néznek ki madártávlatból, mint egy Mondriankép. Képviselőtársam említette, hogy az ország egyharmada ötezer fő alatti településeken él. Ez az egyharmadnyi embertömeg olyan nyomorult infrastrukturális körülmények között kénytelen élni, olyan távol van a legfontosabb gazdasági központoktól, akár vidéki nagyvárosoktól, akár a
