Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 19. szerda - 75. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
363 Azt összességé ben meg lehet állapítani a mostani költségvetésről, illetve a 2020as költségvetés egészségügyet érintő részéről, ami az EMMInek a fejezetét érinti, illetve az E. Alapot érinti, és nagyobbrészt a gyógymeg kasszára, tehát a gyógyítómegelőző ellátásoknak a kasszájára fókuszálódik, hogy van benne bizonyos előrelépés. (18.10) Ezt eddig minden évben elmondtuk, amikor többlet mutatkozott az egészségügyet érintő kasszáknál, a többletforrásoknál, hogy persze szükség van rá, és ezt az ellenzék nemcsak támogatja , hanem kéri is. Ebben a Házban nagyon sokszor szoktunk vitázni az alulfinanszírozottságról. Tisztelt államtitkár úr, megint csak azt kell mondani, hogy ahhoz az ideális vagy elvárt szinthez képest, amit akár GDParányosan vagy más nemzetekkel összehasonlí tva, de ha ez nem fontos, akkor a magyar egészségügy reális igényeit nézve, még mindig - bár a kormány az utóbbi időben nagyobb igyekezetet fordított ennek csökkentésére - nagy a különbség, azaz még mindig alulfinanszírozott az egészségügyünk. Ennek egy na gyon egyszerű logikája, hajtóereje van. Ezzel a legnehezebb valamilyen módon harcolni, és nagyon nehéz a pénzzel felvenni a versenyt ezzel kapcsolatban. Ez a technológia fejlődése és az egyre nagyobb technológiaigény, és természetesen a technológia minél f ejlettebb, minél több kell belőle, annál több költséget fog felemészteni. A másik pedig az öregedő társadalmunk és az egyre nagyobb ápolási, gondozási és gyógyítási igény. A modern társadalmunk egyik legnagyobb pénzfelhasználója az egészségügy, és a jövőbe n is az lesz, ha megnézzük a trendeket. Egy dinamikus költségfelhasználással és költségigénnyel kell majd szembenézni, és ez minden költségvetésnek és minden kormánynak óriási kihívást fog jelenteni. Erre a válasz az, hogy egyrészt korszerű és költséghaték ony egészségügyet üzemeltessen valaki, másrészt pedig, hogy egy jó forrásallokációja és egy jó forrásteremtése legyen a mindenkori költségvetésnek. Ezzel kapcsolatosan természetesen élhetünk kritikával, de azt is látjuk, hogy a forrásteremtési oldal elég s zűkös egy tízmilliós piacon. Tehát talán azokban az országokban, ahol nagyobb piac van, könnyebb költséghatékony vagy hatékony egészségügyet elérni és a forrásteremtésnek is jóval szélesebb válla van, ha lehet ilyen képet használni, ott kényelmesebb helyze tben vannak a döntéshozók. Itt alapvetően a jövő egyik kérdése az lesz, hogy milyen új utakat lehet találni a forrásteremtésre az egészségügy részére, mert az látszik, hogy a jelenlegi források mellett nagyon nehezen fenntartható az az igény, amire szükség van. De mire is van szükség, hogy az alulfinanszírozottságot megszüntessük, és mi is mutatja, hogy alulfinanszírozottak vagyunk? Az ellenzék majdnem mindig ezt a kritikát felhozza, de az utóbbi években már nem csak az ellenzék sajátja volt az alulfinanszí rozottságról való beszéd. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt évben, sőt talán ebben az évben tett közzé egy elemzést és egy elég széles és sok pontból álló javaslatcsomagot, amely szintén ebből indult ki, és a források növelését javasolta. De ha minden igaz, akkor maga Kásler Miklós miniszter úr is egy 1500 milliárdos csomaggal állt elő, amelyben nagyon sok fontos dologra fókuszált. Ez szintén azt mutatta, hogy valójában minden évben egy jó 600500 milliárd forint hiányzik az egészségügy működtetéséből, amit e gyébként a kormány minden évben nagyjából egy 180200 milliárddal már a költségvetés tervezésekor próbál pótolni, és eljut az év végére oda, hogy még 100 milliárdot előteremt vagy év közbeni adósságkonszolidációból, vagy kasszamaradványok felhasználásából, vagy egyes célzott programok pluszforrásának az odaadásából. Tehát azt látjuk, hogy az 500600 milliárd forint elvárt részének legalább a felét mindig a kormány kénytelen odapótolni vagy odaígérni már az év elején vagy év közben betenni. De ettől függetle nül az egésznek a problémája továbbra is az, hogy ennek a forráshiánynak köszönhetően a kórházak adósságokban úsznak. Ez azért is van, mert a megnövekedett terhet, technológiai igényt és a növekvő lakossági igényeket egyszerűen nem tudják kiszolgálni. Sokk al több feladatuk van, mint amennyit egyébként a finanszírozásból meg tudnak oldani. Így a gyógyítás egyik sajátossága, hogy senkit nem hagynak valóságban ténylegesen az út szélén, hiszen
