Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Schmuck Erzsébet (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor és hogyan méri fel a kormány a magyarországi idős-társadalom igényeit és ad azokra végre releváns választ?” címmel - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
32 ELNÖK: Mielőtt képviselő úrnak megadom a szót viszonválaszra, kihirdetem a lovagiasság szabályai szerint az önkormányzati kampány beszédek jelenlegi állását: egyegy. Tessék, parancsoljon! DR. LÁSZLÓ IMRE (DK) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ez nem kampányszöveg volt. Egyébként sajnálom, ha az államtitkár úrnak mindenről az jut eszébe. Azt világosan tudom pontosan, hogy az önkormányzatok nak joguk van kiadni azt a kártyát, amelynek birtokában az érintettek ingyenesen parkolhatnak. Én nem erről beszéltem. Őszintén sajnálom, ha államtitkár úrnak ez valahogy nem érte el azt a szintet, hogy megértse, miről van szó. Könnyítést! Például a mentő, az ügyeletes gépjárművek felmentést kapnak bizonyos szabályok alól. Tudniillik ha nem tudok hol parkolni, mert folyamatosan vannak, és duplán állok valahol, akkor jogosan megbüntetnek. Ezt viszont az a szakállas 1988as rendelet szabályozza, hogy kik rend elkezhetnek ezzel a jogosítvánnyal. Én erről beszéltem, és sajnálom, hogy ezt nem értette meg az államtitkár úr. A válaszát természetesen nem tudom elfogadni. (Taps a DK soraiban.) ELNÖK: Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadjáke az államtitkár úr válas zát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A Ház a választ 113 igen szavazattal, 28 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta. Schmuck Erzsébet (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor és hogyan méri fel a kormány a magyarországi időstársadalom igényeit és ad azokra végre releváns választ?” címmel Schmuck Erzsébet, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mikor és hogyan méri fel a kormány a magyarországi időstársadalom igényeit és ad azokra végre releváns választ?” címmel. Képviselő asszonyé a szó. SCHMUCK ERZSÉBET (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar társadalom elöregedése egyre nagyobb problémát jelent, s nemcsak az idősek, hanem az aktív generáció és az állam számára is. Úgy tűnik azonban, hogy az állam nem tud és nem is akar foglalkozni az idősek valós szükségleteinek felmérésével és kielégítésével. Pedig ma Magyarországon 1,8 millió 65 évnél idősebb ember él, a várható élettartam növeked ésével pedig egyre több a 80 éven felüli. A 65 éven felüliek közül 1,3 millióan mozgásszervi, érzékszervi vagy krónikus betegséggel küzdenek, így egyre több idős szorulna gondozásra, ám ehhez a magyar állam nem nyújt elég segítséget, és nem veszi figyelemb e az idős emberek valódi igényeit. Erre jó példa az, hogy az önkormányzatoknak lakosságszámtól függően kell nappali ellátást, gondozóházi szolgáltatást nyújtaniuk, miközben a lakosságszámnak semmi köze ahhoz, hogy valójában hol és hány rászorulót kellene e llátni. Az idősellátás bizonyos területein pedig az állam vette át a feladatokat, ahol a támogatásokat mutatóhoz, például férőhelyszámokhoz kötik, aminek megint nem sok köze van a valós igényekhez. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés ale lnöke foglalja el.) Talán az egyik legszomorúbb jellemzője a jelenlegi helyzetnek az, hogy a gondozásra szorulóknak átlagosan két évet kell várakozni az idősotthonba való bejutásra, felük pedig előbb
