Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 19. szerda - 75. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója:
299 tová bbi magyar emberek mennek ki külföldre és vállalnak ott munkát, hogyha ugyanilyen számban jönnek be hozzánk vendégmunkások, és ha további forrásokat vonunk el az egészségügyből, az oktatásból és a vidékfejlesztésből. Ez tehát fenntartható, csak mindezeknek a fenntartása azt jelenti, hogy Magyarország továbbra is egy olyan zsákutcába megy, amiből majd nagyonnagyon fájdalmas lesz egyszer visszalépni és visszatérni, de a visszatérés idejét nem odázhatjuk el, ez igen hamarosan be fog következni. Köszönöm szépe n a figyelmet. (Taps a Párbeszéd, az MSZP, a DK és a függetlenek soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalásoknak a végére értünk. Most a magyarországi nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért két felszólaló ismertet i a bizottság álláspontját, összesen 20 perces időkeretben. Először megadom a szót Ritter Imre német nemzetiségi képviselőnek, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd mindezt magyarra fordítja. RITTER IMRE, a Magyarországi ne mzetiségek bizottságának előadója : Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/6322. über den ungarischen Haushalt im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere. Wie es schon gewöhnt ist wenn es gesagt werden kann fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an . Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevé ben kifejtsem álláspontunkat a 2020. évi központi költségvetés T/6322. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban. Hozzászólásomat a költségvetésitörvényjavaslathoz - ha lehet azt mondani, most már hagyományosan - Johann Wol fgang von Goethe idézetével kezdtem, amely magyarul így szól: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.” Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szere tnénk, többet várunk: elismerést! Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad, mi még dolgozunk érte, az elismerés feltétele, alapja, pedig a megismerés. Éppen ezért engedjék meg, hogy a 2020. évi központiköltségvetésitörvényjavaslattal kapcsolatos ho zzászólásomat egy rövid visszatekintéssel kezdjem, hogy az elmúlt ciklus elején milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek, az előző öt évben miben és hogyan tudtunk előrelépni, hol tartunk ma, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk, hiszen ezek kellő mértékű ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2020. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és p arlamenti döntéseket meghozni. Közel öt évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint húsz évvel korábban kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. (13.10) Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni. Csak példaként és emlékeztetésül: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZkeretek 2002től 2014ig nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 1015 százalékára sem nyújtottak fedezetet.
