Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 19. szerda - 75. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
290 gondolom, hogy nem lehet kérdés, hogy a jelentősen megnövekedő élelmiszerárakat nem lehet 27 százalékos áfával terhelni. De ott a BudapestBelgrád, senki által nem használt vasútvonal, amibe megint csak öntik a pénzt , és azt gondolom, hogy ehelyett nyugodtan lehetne akár egy normális balatoni vonatközlekedésfejlesztésre költeni, és akkor talán nem négy óra alatt lehetne lejutni az utazni vágyóknak Balatonra, hasonlóan, mint a XX. század legelején. Ha nem a felesleges és drága és veszélyes paksi bővítésre költenének újabb közel 80 milliárdot, akkor ebből lehetne lakásfelújításra és szigetelésre költeni, és akkor talán nem gázzal fűtenénk a magyar utcákat és nem mellesleg a bolygót. Ezzel ráadásul megteremtődhetne egy v alódi rezsicsökkentés, ami nem a mindenkori kormányzat kényétől és kedvétől függ. Azt gondolom, hogy még egy dologról mindenféleképpen szeretnék beszélni, mert ha nem akarnának mindenáron 130 milliárd forintot, ezt megismétlem: 130 milliá rd forintot különböző sportegyesületek zsebébe tömni tao formájában, akkor például nagy lépést tehetnénk az egészségügy rendbetétele irányában, mint ahogy, ha nem kellene Matolcsy Györgynek alapítványt, kastélyt, zongorát, lovat, űrhajót venni, akkor lenne pénz arra, hogy segítsünk az út szélén hagyott devizahiteleseknek. Azt gondolom, hogy mindannyiunknak az a felelőssége, hogy ne a múlt, hanem a jövő költségvetését építsük föl és tegyük le az asztalra, és hogy azt a társadalmi szakadékot, amit önök kialak ítottak 2010 óta, azt megszüntessük vagy legalább csökkentsük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja másik vezérszónokának. SC HMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki megnézi az előttünk fekvő költségvetést, és ebből kellene megmondania, hogy milyen évet írunk, bizony nagy bajban lenne. Ez a költségvetés ugyan is néhány fájó aktualitás mellett, mint amilyen az MTA beszántása vagy a Paks II.beruházás, tulajdonképpen lehetne egy jó tíz évvel ezelőtti tervezet is. Hiányoznak belőle a jelenünk és Magyarország kihívásai. Mert azt látjuk, hogy Európaszerte sok más o rszágban egy költségvetés nagyon másképpen néz ki. A jövőért felelősséget vállaló, társadalmi és környezeti igazságot teremtő és a klímaváltozás megfékezéséért tenni akaró kormányokat látunk. Ehhez képest a magyar kormány nem hajlandó szembenézni azzal, me kkora veszéllyel jár a klímaváltozás hazánk számára, még úgy sem, hogy a negatív hatásokat már a bőrünkön érezzük. A másik terület, ahol érezhetjük, hogy az elmúlt tíz évben sehová sem jutottunk, az a szociális szféra. Még kimondani is sok, hogy több mint egy évtizede nem növekedett két nagyon fontos szociális tétel: a családi pótlék és a minimálnyugdíj. Mindkettőről esett már szó sokszor, az LMP is több alkalommal kezdeményezte, hogy az állam nyújtson valódi anyagi segítséget a gyermekneveléshez, és azt is , hogy számolja fel az időskori szegénységet. Sajnos minden alkalommal süket fülekre találtunk. Így ma ott tartunk, hogy hónapról hónapra mintegy 47 ezer nyugdíjas próbál megélni 50 ezer forintnál kevesebb havi nyugdíjból. A kormány ráadásul tetézi a nyugd íjasok helyzetét, amikor egy alábecsült inflációval korrigálja csupán a nyugdíjak értékét. Arról nem is beszélve, hogy a 3 százalékos emeléssel párhuzamosan a zöldségek, gyümölcsök ára 2030 százalékkal, de akár 80 százalékkal emelkedik. Most hallhattuk, h ogy a meggy ára a duplájára nőtt. Eközben délelőtt Varga Mihály miniszter úr pedig arról beszélt, hogy milyen remek és milyen jó a nyugdíjasoknak, mert 2010 óta sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Csak éppen arról feledkezik el, hogy ma 600 ezren 1 00 ezer forint alatti nyugdíjból próbálnak megélni, ami egyszerűen lehetetlen.
