Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
20 rendezett és élhető településekre szavaz majd. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Válaszadásra ismét Rétvári Bencének adom meg a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Há z! Tegnap volt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének az érvfordulója, azt ünnepelhettük, hogy 30 éve szabadon élünk, a 30 éves rendszerváltást ünnepelhettük. De egy másodpercre gondoljunk bele, egy gondolatkísérlet erejéig, hogy ha nem lett volna rends zerváltás, ma valószínűleg hogy hívnák Magyarország miniszterelnökét. Valószínűleg Gyurcsány Ferencnek hívnák Magyarország miniszterelnökét akkor, ha nem lett volna 30 évvel ezelőtt rendszerváltás. És ha ránézünk az európai parlamenti választás utáni ellen zéki térfélre, akkor mit láthatunk? Az ellenzéki pártok azt mondják, hogy minél szélesebb körű összefogásra van szükség, minél több helyen, minél több mindenki vegyen részt az összefogásban, és ezt a Gyurcsány házaspár úgy értékeli, a saját szótárukban enn ek az összefogásnak, a minél szélesebb körű összefogásnak az az értelmezése, hogy mindenki mi alattunk, a Gyurcsány házaspár alatt, az ő hatalomba visszakapaszkodásukat támogatva legyenek részei ennek az összefogásnak. Ők tehát azt a konklúziót vonták le a z európai parlamenti választás után, hogy nekik kell mindenkit maguk alá gyűrni, és ebben bizonyos részeredményeket az elmúlt időszakban magukénak is tudhatnak újabb és újabb jelöltállításokkal, újabb és újabb káosz és zavar okozásával az ellenzéki oldalon . De ez a tervük nem más, mint hogy olyan állapotot idézzenek elő, ami akkor is bekövetkezett volna, ha nincs 30 évvel ezelőtt Magyarországon rendszerváltás. Azt jól láthatjuk az európai parlamenti választások eredményéből, a frakcióvezető úr is ebből indu lt ki, hogy ezzel az 52,5 százalékkal, azt hiszem, bármelyik európai politikai párt szívesen megbarátkozna, és szívesen akarna ekkora támogatottságot elérni. Egy nagyon stabil támogatottság rekordrészvétel mellett, rekordmértékű támogatás, hiszen olyan sok ember szavazott a Fideszre, és a KDNPre, amelyre nem nagyon volt példa korábban, sőt mondhatjuk, hogy nem volt példa korábban. Az ellenzéki szavazók is egy egyértelmű üzenetet küldtek, leváltották az ellenzéki pártokat, leváltották azokat a listás képvis előket, akikre öt évvel ezelőtt szavaztak. Öt évvel ezelőttieket meg tíz évvel ezelőttieket váltottak le, és nem tudjuk, hogy öt év múlva pontosan kiket kire fognak leváltani és cserélni, de az egyértelmű, hogy ismételten megbukott az ellenzék az ellenzéki szavazók előtt, nem a kormánypártok előtt, nem a kormánypárti szavazók előtt, nem az országos arányokat nézve, hanem a saját szavazóik annyira elégedetlenek voltak az öt évvel ezelőtt kialakult garnitúrával, hogy teljes mértékben átvariálták az ellenzéken belüli erőviszonyokat. A DKnak bő félmilliós szavazóbázisa mellé, ha odatesszük az MSZP most már pár százezresre zsugorodott szavazóbázisát, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar baloldal eredménye az, hogy 30 év alatt mit ért el, az, hogy volt egy másfél m illiós szavazótábor, amelyik mindig a magyar baloldalt támogatta szinte a választásokon Gyurcsány Ferencig. (14.10) Gyurcsány Ferencnek ezt sikerült 800 ezerre letornászni, majd most félmillióra letornászni. Tehát a stabil baloldali szavazótábor másfél m illiós száma is alig valamivel félmillió fölé emelkedett. Ezek után inkább csak vágyvezérelt ellenzéki értelmezést láthatunk abban, amikor mindenképpen Gyurcsány Ferenc maga alá akarja gyűrni a teljes ellenzéket. De úgy látszik, az ellenzékben nála erősebb szereplő nincsen. Az utóbbi hetek történései, az önkormányzati választásokra való felkészülés pedig, úgy látjuk, hogy hétről hétre egyre inkább az általunk ellenzékinek, baloldalinak mondott, a baloldal által függetlennek, objektívnek mondott sajtónak is a teljes önleleplezése, hiszen előbb Puzsér Róbert, majd Kálmán Olga, most már Pikó András, a független, objektív, tárgyilagos sajtó emblematikus figurái hétről hétre csatlakoznak föl a baloldal jelöltjei közé; egyikmásikról még el is árulják, hogy
