Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 12. péntek - 83. szám - Az ülés megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
1119 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bármennyire is nyári szünet előtt vagyunk, kérem, türtőztessék magukat! Folytatjuk munkánkat. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNPképviselőcsoport: „A természet védelme keresztény felelősségünk része” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző heves vita Churchillnek egy mondatát juttatta eszembe, amely így szól: amikor ellenzékben voltam, vigyáztam ar ra, hogy külföldön egyetlen rossz szót se szóljak hazám kormányáról. (Taps a kormánypártok soraiban. - Gréczy Zsolt: De olyat se tett volna, hogy vegyék el a hazájától az uniós támogatást! Orbán Viktor hazaáruló! - Zaj. - Az elnök csenget.) Evezzünk békése bb vizekre! (11.00) Gyakran rácsodálkozunk arra, hogy milyen gazdag és szép világban élünk, és nemcsak a természet szépsége, hanem az ember világának gazdagsága is meghatározó élmény; természetesen nem erre a parlamenti gazdagságra gondolok. Amikor ezek sérülékenységét látjuk, akkor felébred bennünk a védelem ösztöne, de a tudatos védelemnek van eszmei alapja és világnézeti gyökere is. Két ilyen, egymástól különböző, de megoldásaiban és céljaiban ittott közös vonást is tartalmazó gyakorlat van. Az egyik a liberális, ökocentrikus védekezés, a másik a keresztény, antropocentrikus környezeti gondolkodás. (Folyamatos zaj.) Most nem célom az előző bírálata, még ha jólesnék is, hanem a keresztény teremtés, védelem bemutatása. Ha egy mondatban akarom ezt összefo glalni, akkor azt kell mondanom, az ember legyen gondoskodó gazdája a teremtett világnak. Mit jelent a gazdája és mit jelent a gondoskodó? Nem felejthetjük el, hogy a teremtett világ az emberért van. Nálam sokkal szebben fejezi ki ezt Babits Mihály, és ha megengedik, néhány mondatot idéznék tőle: „Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? / A csillagok örök forgása néked forog / és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog (…) Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, / hogy benned teljesedjenek;…” Ez nemcsak az embert, a legtökéletesebb és legnagyszerűbb teremtményt mutatja be, hanem az „érted van minden” gondolatát is tükrözi. És tegyük hozzá, hogy ezt még ki kell egészítenünk a gondoskodással. (Folyamatos nagy zaj. - Az el nök csenget.) Ha a mai ökológiai problémáinkat nézzük, akkor látnunk kell, hogy ezek a gondoskodás hiányából fakadnak. Hadd idézzem II. János Pál pápa mondatát: az ökológiai válság erkölcsi probléma. Ennek a problémának a végső okát az emberi telhetetlensé gben, közvetlen okát pedig az emberi tevékenységben találjuk. Ha már keresztény felelősségről van szó, egy egyházi dokumentumot hadd idézzek: „Gazdasági berendezkedésünk a korlátlan növekedésen és az ezt megteremtő piaci ver senyen alapul. A növekedési kényszer egy véges térben, amilyen a Föld is, óhatatlanul problémákhoz vezet.” A kérdés tehát ez: haszonmaximálás vagy közjó?” Meggyőződésem, hogy a gazdasági tevékenység és a természet megőrzése között megvalósítható az összhan g. A gazdasági verseny növelése és kizárólagossága viszont előbbutóbb környezeti katasztrófához vezet. Önmérsékletre van szükség, elsősorban a verseny dobogós résztvevőinek. Magyarország alig képes arra, hogy világméretű folyamatokat befolyásoljon. Az a t ény persze, hogy nem tartozunk a nagy kártevők közé, nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel kell ülnünk. Egyénként és közösségként is van mit tennünk. A konkrét tények azt mutatják, hogy a károsanyagkibocsátás hosszú távú alakulása szempontjából Magyarors zág jól áll. Rövid távon is javultak az ipari és lakossági kibocsátás adatai. Javítani viszont a közlekedés és szállítás területén kell. Az igaz persze, hogy ez elsősorban az autógyárak feladata. De tény az, hogy Magyarország kész a 2003as (sic!) klímacél teljesítésére.
