Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 8. hétfő - 82. szám - Döntés személyi javaslatokról: - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1017 Azt mondja Magyarország Kormánya, hogy vegyenek fel CSOKot. De ha nem keresnek elegendő összeget ehhez, márpedig Magyarországon százezrek, milliók nem keresnek elegendő összeget ahhoz, hogy bármely bank leszer ződjön velük CSOKra, akkor felteszem a kérdést, államtitkár úr, képviselőtársaim: milyen jövőt szánnak ezeknek a fiataloknak? Lehet itt a parlamentben, a nagyon masszív és sokat halott, sokat kibíró kupola alatt azt mondani, hogy megfordult a nettó migrációs egyenleg önök szerint, tehát azt állítani, hogy többen térnek vissza Magyarországra, mint ahányan eltávoznak innen. Alá lehet ezt támasztani különböző statisztikai hamisítványokkal, mert mind a k etten tudjuk, önök is tudják, mi is tudjuk, hogy egyrészt a kivándoroltak közé sokkal kevesebb embert számítanak be, mint ahányan valóban kivándorolnak, hiszen csak azt számítja be ez a statisztika, aki feladta a társadalombiztosítási jogviszonyát, felszám olta az itteni lakhelyét, vonalait, leadta a papírjait, és eltávozott vélhetően végleg külföldre. Önök csak ezeket az embereket számolják be a távozók közé. A hazatérők közé viszont beszámítják azon határon túli testvéreinket is, akik adott esetben a kénys zer okán itt a jelenlegi kisebb méretű Magyarországon kell hogy a boldogulásukat megtalálják, pedig a cél az lenne, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson az egész Kárpátmedencében. Szeretném önöknek elmondani, hogy felelőtlenség és néminemű demagógi a is a gyermekáldások számának növekményét várni azoktól, akiktől éppen elveszik ezeket az életlehetőségeket, akik a budapesti vagy nagyvárosi albérleti díjakkal szembesülve azt látják, hogy a kormányzat tötymörgéséből kifolyólag ezek az elképesztő, tartha tatlan állapotok fennmaradnak. Még Berlin is próbálkozik, szerintem egy rossz eszközzel egyébként, hiszen az albérleti díjaknak a hatósági plafonját, tehát egyfajta hatósági díjszabását én nem támogatnám Magyarországon, de lennének egyéb eszközök, példának okáért a Jobbik benyújtotta erre vonatkozó indítványait az utóbbi hónapokban többször. Egy olyan lakhatási támogatási rendszerre gondolok, államtitkár úr, amit a Jobbik „Mi várunk” programja kiterjesztett, és amely értelmében megvizsgálhatnánk azt adott e setben budapesti kerületenként, régiónként, városrészenként, hogy az adott albérleti díjak - átlagos kerületi albérleti díjak - és az érintett fiatal pár keresete között mekkora a tátongó szakadék, és ezen szakadék függvényében egy, akár az Erzsébetutalvá nyhoz hasonló utalványrendszerrel visszatérítést kaphatnának ezek a magyar fiatalok, ha csak 2030 ezer forintot havonta, államtitkár úr, ez is egy gesztusértékű jelzés a magyarok számára, hogy érdemes itt maradni ebben az országban, érdemes itt keresni a boldogulást. Hiszen a munkabérek versenyében tízéves távlatban, bárki kerül kormányra Magyarországon, nem tudunk győzni, nem tudjuk a nyugateurópai átlagot még csak megközelíteni sem, főleg akkor, ha ezen kormány regnálása alatt az osztrák bérszínvonal ér tékétől még egy néhány százalékos távolodás is bekövetkezett, nemhogy közeledést tudtak volna felmutatni az utóbbi években. Azt viszont elmondhatnánk, hogy egy bérlakásépítési programmal, egy lakhatási támogatási rendszerrel, a Jobbik által benyújtott, a l ombikbébiprogram teljes körű támogatásának tervezetével, tehát úgy, hogy se háromszázezer forint körüli térítési díjak, se várólisták ne jöjjenek szembe és ne várják a magyar fiatalokat, ha ezt el tudnánk érni, előre lehetne lépni ezen a területen. S még e gy fontos becsípődésem van, ha így tetszik. Azért szegezem ennek az államtitkárnak ezeket a kérdéseket, mert ő szakmai, korrekt és pedáns válaszokat szokott és tud adni ezekre a kérdésekre. Szeretném tudni őszintén a véleményét mindenkinek, aki megszólalha t ebben a kérdésben: hogyan gondolnak demográfiai fordulatra egyáltalán a gyermeknevelési cikkek 27 százalékos áfakulcsának megtartása mellett? Ez egy európai uniós rekorderkulcs. Ha az összes gyermeknevelési cikk áfakulcsát 27ről 5 százalékra csökkentem, és minden érintett magyar családot kedvezményezek ezzel, akkor sem hiszem, hogy százmilliárdos összeg összejöhetne, ennél vélhetően sokkal alacsonyabb fog kijönni, de egészen biztos, hogy ennek a költségvetésben a fedezete megvan, meglenne. S egészen bizt os vagyok abban, hogy ezek a gesztusértékű üzenetek legalább annyit érnek a magyar fiatalok számára, mint azok az amúgy általam támogatott adókedvezmények, amelyek nem érintik a teljes kört, csak egy bizonyos kereseti szint fölött érintik a magyar állampol gárokat, és ez a
