Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
867 ott az ember ezt egy kicsit szkeptikusabban hallja, de legalább itt ez elhangzott, mondjuk azt, hogy legalább idáig eljutottunk, hogy szóban ebben is megállapodtunk. Az is természetes és sz erintem rendjén való is, hogy alapvető filozófiai kérdésekben nem értünk egyet egymással. Talán nem is baj, hogy ez így van. Én néhány ilyen alapvető filozófiai kérdést felírtam magamnak, csak felsorolásszinten mondanám ezeket. Nem értünk egyet abban, hogy a családpolitikát a szociálpolitika eszközének tekintenénk. Nem rászorultsági alapon adunk családtámogatásokat. Szerintem egy fontos előrelépés volt az, hogy a szociálpolitikától el tudtuk választani a családpolitikát, és van egy nagyon erős szociálpoliti ka ma Magyarországon, van egy nagyon erősen a szegénységben élőket vagy a nehezebb anyagi helyzetben lévőket kiemelten támogató szociálpolitikánk, aminek rendkívül sok eszköze van, de a családpolitika ettől függetlenül, ezzel párhuzamosan is működik, nem r ászorultsági alapon, hanem mindenkinek segít, aki gyermeket vállal felelős módon, illetve gyermeket nevel. Abban is van filozófiai különbség közöttünk, és ebben sem tudunk engedni, hogy egyes ellenzéki képviselők a munka és a családtámogatások összekapcsol ását nem tartják előremutatónak. Ebben egy nemzeti egyetértés is van. A magyar emberek egyetértenek azzal, hogy ha van munkalehetőségük, márpedig van, akkor kapcsoljuk össze a munkát a családtámogatásokkal. Abban sem gondolkodunk egyformán, hogy mi felnőtt nek tartjuk az embereket. Felnőttnek tartjuk őket annyira, hogy tudják, hogy mire van szükségük, tudják, hogy mire szeretnék fordítani azokat a támogatásokat, amiket megkapnak. Mi ilyen típusú támogatásokban gondolkodunk. Lehetőségeket adunk, nem megmondju k, hogy mit mire fordítsanak, illetve milyen életet éljenek. Abban sem feltétlenül értünk egyet, hogy mi a magántulajdon támogatását látjuk előremutatónak, nem pedig a bérleti viszonyt. Azt szeretnénk, ha minél többen tudnának Magyarországon tisztességes m ódon saját tulajdonú otthonban élni. (18.30) Abban sem feltétlenül értünk egyet már korábbi kormányon lévő politikusokkal, ellenzéki politikusokkal sem, hogy mi addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, nem adósságból szeretnénk finanszírozni azokat a t ámogatásokat, amelyeket bevezetünk, tehát mi ezt szeretnénk a jövőben is szem előtt tartani. És abból sem tudunk engedni, hogy meggyőződésünk szerint a gyermekvállalás felelőssége és a gyermeknevelés felelőssége elsősorban a szülőké. Tudunk segíteni, de a felelősség elsősorban a szülők vállát terheli. És abban sem értünk egyet, hogy vannak olyanok, akik a bevándorlást a demográfiai problémák orvoslása egy lehetséges eszközének tekintik. Mi nem tekintjük így a bevándorlást, tehát mi nem tekintünk a bevándorl ásra a demográfiai problémák megoldásának lehetséges eszközeként. Meggyőződésem szerint a családvédelmi akcióterv, amelyhez kapcsolódóan ma ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, újabb lehetőségeket teremt, újabb lehetőségeket kínál. Én most azoknak is szeret nék köszönetet mondani, akik részt vettek a közös gondolkodásban. Számos családszervezet, számos olyan szakértő, számos olyan szereplő segíti a munkánkat folyamatosan, akikre támaszkodhatunk, és akiknek szeretném ezt ezúton is megköszönni. Természetes az, hogy nem tudunk most mindent kezelni, nem tudunk mindent beletenni ezekbe a törvényjavaslatokba, és szerintem ezért érdemes arról beszélni, ami most az asztalon van, és nem arról, ami még egyébként ezen kívül is az asztalon lehetne, tehát „mindent is” nem tudunk most kezelni természetesen. Azt hiszem, 2010 óta bizonyítottuk azt, hogy ez a kormány családközpontú, családbarát lépések sorát tettük már meg 2010 óta, és ezen családbarát lépések sorában egy következő ennek a családvédelmi akciótervnek az elfogadá sa. Én azt szeretném kérni önöktől, hogy ha nem is értünk mindenben egyet, ha alapvető filozófiai nézetbeli különbségek is vannak közöttünk, ne vegyük el azoknak a jóérzését, akik tudnak örülni; akik tudnak örülni ezeknek az új lehetőségeknek, akik