Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
857 nyilvánvaló módon a kedvezményeket, az itt felsoroltakat ezek a korábbi hitelkárosultak nem fogják tudni igénybe venni vagy azért, mert a KHRlistán szerepelnek, vagy pedig azért, mert önhibájukon kívül kerültek olyan anyagi k örülmények közé, hogy nem tudnak egyről a kettőre lépni. (17.40) Hogy pozitív dolgokat is mondjunk, én egyáltalán nem vagyok ellendrukker, én mindent támogatni fogok ebből a csomagból, ami valóban előremutató, még akkor is, ha új autó helyett megfelelő m inőségi paraméterekkel bíró használt családi autóra is kiterjeszteném ezt a konstrukciót, tehát számos módosító javaslatunk lesz. De a termékenységi arányszám tekintetében most lépjünk túl azon, hogy átmeneti emelkedés után megtorpanás vagy minimális csökk enés volt, az is befolyásolja ezt, hogy Eurostatadatot vagy KSHadatot vizsgálunk. Nyilvánvaló módon az egyik a klasszikus vonalvezetést követi, tehát az utólag Magyarországon anyakönyvezettek mennyiségével, számával próbálja kompenzálni ezt az adatsort, az európai pedig jellemzően csak a megadott lakóhely alapján vizsgálódik, hiszen bejelentett vagy bevallott nemzetiséggel nem foglalkozik statisztikai alapon. Ez adja a minimális eltérést. Ezen most vitatkozhatnánk nagyon sokáig, hogy az 1,53ból 1,49 lett . Engem a folyamat érdekel, tehát az, hogy az egész folyamat merről merre tart, és azt látom, hogy ezzel az intézkedéscsomaggal, ha ezt minden szegmensre kiterjesztenék, 1,65ig, de legjobb esetben 1,7ig is fel lehetne vinni a termékenységi mutatót, de az a helyzet, hogy ez még mindig nem elég hosszú távon a 9 milliós népesség fenntartásához sem. Az egészen biztos, hogy a kivándorlási spirál lassítása nélkül nem tudunk érdemi eredményt elérni ezen a területen. Tehát a termékenységi arányszám tekintetében é n magamban és fejben megcéloztam a Lettországban, a Litvániában és az Izlandon található szintet. Ugye, 1,74, 1,69 és szintén 1,74es szintekről beszélünk, tehát amerre Magyarország megy, és most az út közepén van, annak a végpontja sem egy kiugró csoda a jelenlegi Európában. Ez abszolút elérhető lenne kiszámítható családpolitikával, de arra kapacitálom önöket: amit lehet, egyébként igyekezzenek az Alaptörvénybe bevinni a családtámogatási rendszer áldásaiból, legyenek ezek kormányzati ciklusokon átívelő mód on fenntartható intézkedések, de ide ne a szerencsésebb társadalmi osztályoknak kedvező lépéseiket vigyék be, hanem azokat a széles körben elfogadottakat, amelyeket egyébként összparlamenti egyetértés övez. Vannak ilyenek. Szintén, bár az élveszületések sz áma tekintetében itt megintettek bennünket, hogy nem a legjobb mutató, és ne használjuk, a korrektség jegyében én mind a két irányban szeretnék reagálni. Egyrészt a baloldali pártok felé el szeretném mondani, hogy nem tartom jó és szerencsés párhuzamnak az t, hogy a 20022010 közötti időszakban 50 ezerrel kétségkívül több gyermek megszületését egyfajta pozitív kormányzati indikátorként állítják be, egész egyszerűen arról van szó, hölgyeim és uraim, hogy a szülőképes korú hölgyek száma, mennyisége lényegesen terebélyesebb volt abban az időszakban, és Magyarország szerencséjére több gyermek született, mint most. Ezzel ugyanakkor azt sem mondtam, hogy a jelenlegi kormány megtesz mindent abból, amit meg lehetne tenni, hiszen említettem a bérlakásprogramot, a laká stakarékot és számos olyan intézkedést, amivel egyébként azt az általános biztonságérzetet lehetne sugározni, ami alapvető ahhoz, hogy magyar fiatalok itthon maradjanak, gyermeket akarjanak vállalni. Államtitkár asszonynak még egyszer szeretném megköszönni a hosszú vita során nyújtott helytállását. Én bízom azokban a személyes evolúciókban, amelyeknek a végén ilyen fontos területeket megfelelő hozzáállású személyek fognak vinni, és úgy látom, hogy itt azért a kellő nyitottság meglehet bizonyos ötletek tekin tetében. Számomra egyébként a minta e tekintetben egy Banai Péter Benő, egy Varga Mihály miniszter vagy egy Simicskó István. Tehát nehogy bajba kerüljenek miattam, de azt mondom, hogy az ő vitakultúrájukkal lehet ezeket a területeket kezelni. Ellenpéldákat most nem hoznék fel azért, hogy a vita ebben a mederben maradhasson, sőt még a pillantásommal is vigyázok, nehogy megsértsek valakit, ezért csak annyit mondok, hogy szeretném
