Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KÁLLAI MÁRIA (Fidesz):
840 Úgyhogy még Ander Balázsnak azért hadd mondjam el (Gréczy Zsolt: Nem az Európai Unióban gondolkodsz. Megértettük.) a roma és nem roma kisebbségről, hogy annak idején Mária Terézia amikor a cigánytörvénnyel a cigányok egymá ssal kötendő házasságát megtiltotta (Gréczy Zsolt: Ki akartok lépni az Európai Unióból. Köszönjük.) , a gyorsított asszimilációt kezelte, akkor köteles volt cigány magyarral házasodni. Úgy hívták őket a házassági anyakönyvi bejegyzésben, hogy újmagyarok. Ti sztelettel jelentem, hogy én is egy ilyen családból származom, az 1800as évek elején nekem is az egyik ősöm újmagyar volt, és büszkén vállalom, hogy vannak cigány őseim. Nem kell kettévágni, hozzá kell járulni ahhoz a társadalmi integrációhoz, ami ezt a M agyarországot képes felemelni, és az a roma kisebbség igenis puffer abban a társadalomban, ahol vagyunk. És inkább velük, keresztény gyökerű, magyarul beszélő kisebbségekkel foglalkozzunk, és őket támogassuk, nem pedig a migránsokra költeni azokat a szociá lpolitikai juttatásokat. Elnézést, ha kicsit agresszívre sikerült, de érzéseimből beszéltem. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Kállai Mária képviselő asszony nak, Fidesz. DR. KÁLLAI MÁRIA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Így, a vita vége felé, hogy ha egy népszerű reklámszlogennel akarnám kezdeni a gondolataimat, akkor azt mondanám, hogy ez a v ita nem jöhetett volna létre, ha az Orbánkormány családvédelmi terveit nem ismeri meg az ország, és ha nem kerül ide a parlament elé. Viszont figyelve ezt a délutánt, feltehetem azt a kérdést, hogy miért is említem vagy mié rt ezzel kezdem. Én úgy gondolom, abban egyetérthetünk, hogy a magyar parlamentarizmus történetében egyedülálló tervezet gondolkodásra késztetett mindannyiunkat. Én nagy meglepetéssel, és miután első évben vagyok képviselő, élőben nagy döbbenettel láttam a zt, hogy adott esetben néhány konstruktív ellenzéki gondolaton, illetve néhány előremutató gondolaton túlmenően, nagyon sajnálom azt, hogy összességében az jön le a lelkembe, hogy nem minden esetben a jobbítás szándékát hallhatjuk, hanem olyan nyakatekert gondolatokból, olyan, valahol jól elkezdett, jónak látszó gondolatokból sikerül aztán mást összerakni, más jellegű mondatot, holott amivel szemben állunk, az egy nagyon pozitív, a gyermekvállalást nagyon nagy mértékben segítő, a családfenntartásban komoly segítséget nyújtó törvénytervezet, és ezt jó lenne nem a hiányok megfogalmazásának a raktárává, nem akarom azt mondani, hogy politikai játszmává silányítani. Mindez a tervezet egy olyan tervezet, amely, ahogyan ma már elhangzott, nem az államtitkár asszony szobájában született, hanem a magyar emberek gondolatában, és én azt gondolom, hogy egy felelős magyar kormányzás, egy felelős magyar parlament köteles erre reflektálni, és köteles keresni azokat a pontokat, ahonnan a választókerületeken túl szisztematiku san, rendszerszinten, minél mélyebben tudjuk megismerni az emberek elvárásait, gondolatait. Nagyon sokféle kritikát hallottunk ma. Hogyha belegondolok a ma hallott kritikákba és az elmúlt időszakban megjelent különböző sajtónyilatkozatokba, akkor valóban: mi lesz az egygyermekesekkel, gyakorlatilag a gazdagok járnak jól, fékezett habzású, nem hatékony, felületes, és sorolhatnám azokat a hívószavakat, amelyeket ma, illetve az elmúlt hetekben a nyilatkozatokból már előre ki lehetett ollózni. Én azt gondolom, hogy gyakorlatilag az az előrelátó gondolkodás, az az együttműködési szándék hiányzik az ellenzéki képviselőkből, amikre, azt gondolom, hogy a kormánypárt adott esetben egy ilyen kardinális kérdésnél joggal számít. Viszont abban a pontban egyetértünk, és a zt gondolom, hogy hazánk egy olyan rendkívüli kihívás előtt áll, mint a népesség fogyása, amely nemcsak hazánkat érinti, hanem egész Európát, és Európa legtöbb országában, el kell mondanunk azt, hogy valóban napi problémát, napi kihívást generál.
