Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
826 intézkedéseket ahhoz, hogy azt a gyászos folyamatot, azt az iszonyatos lejtőn való száguldást a lepusztulás felé megállítsák, ami a szakadékba fogja rántani a magyar nemzetet. Ebben egészen biztosa k lehetnek, hogy mi így gondoljuk, így érezzük. Ha Selmeczi képviselő asszony egy Cseh Tamásidézettel kezdett, akkor hadd kezdjek én is egy idézettel, ami talán alátámasztja majd, amit eddig elmondtam. Babits Mihály még anno a Nyugatban fogalmazott úgy, a mikor soksok évtizeddel ezelőtt - lám, lám, ez a probléma nem új keletű - így írt: „Beszélni kell, kiáltozni, sírni, amíg valaki a védekezést meg nem találja. Ha egyszer a magyarság elpusztul: el fog pusztulni emléktelenül, nyomtalanul. A kutya sem ugat u tánunk. A varjú sem károg utánunk. Mindaz, amit tettünk és teremtettünk, eltűnik, mintha sohasem lett volna.” Erről van szó. Így állunk hozzá, konstruktív módon, és ha szűkebb pátriámat is idekeverem, Somogyországot, akkor Balázs Béla megyés püspöknek az ö t évvel ezelőtt tett nyilatkozatát tudnám idecitálni, aki a Somogyi Hírlapnak úgy nyilatkozott, hogy az Ormánság kipusztulása után száz évvel a halál beköszöntött Somogy megyébe is, hiszen jóval többet temetnek, mint ahány keresztelő vagy éppen születés va n. Valóban, a népességfogyás, az elöregedés és - beszéljünk őszintén - az etnikai átstrukturálódás alapjaiban fogja meghatározni a XXI. századi Magyarország sorsát. Ha megnézzük, hogy milyen demográfiai folyamatok hatnak, milyen iszonyatos népességcsökkené s áll előttünk, akkor nem a valóságtól elrugaszkodott az a jóslat sajnos, hogy mondjuk, 50 esztendő múlva ebben az országban alig él majd 6, nagyon jó esetben 7 millió ember. Most szépkorú honfitársaink a társadalomnak körülbelül 20 százalékát alkotják, eg y emberöltő múlva, a század közepére ez az arányszám egyharmad lesz. Nekünk itt az Országgyűlés falai között ezekhez a feltételekhez kell alkalmazkodni, és a politikát ennek megfelelően kellene folytatnunk, ehhez kellene nekünk alkalmazkodni, és látni ezek et a folyamatokat úgy, ahogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam hiányolta és kérte, hogy legyenek meg ezek a prognózisok. Ne csak néhány éves kitekintéssel, hanem 203040 évre előrevetítve is, hiszen ne négyéves ciklusokban gondolkodjunk, mert a magyar nemz et sorsa ennél sokkalsokkal többet érdemel. Látni kell, hogy a legdinamikusabb néprétegek elvándorolnak Magyarországról és nagyon örülünk annak, ha néhány ezer fővel, adott esetben, mondjuk, majd 10 ezer fővel nőne évente a születések száma Magyarországon . De mennyivel egyszerűbb lett volna, mondjuk, azt a 800 ezer fiatalt itthon tartani (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások: Ez nem igaz! Nem így van!) , és olyan körülményeket teremteni számukra, hogy ne külföldön keressék a boldogulást, és ne minden hatodik vagy hetedik magyar gyermek immáron valahol NyugatEurópában lássa meg a napvilágot. Ilyen folyamatok mellett a humán erőforrások bizony döbbenetes módon le fognak gyengülni, és ez teljesen egyértelműen együtt jár majd azzal, hogy a befektet ési lehetőségek is csökkennek, a gazdaság lehetőségei hihetetlenül beszűkülnek, hiszen ha egyharmados időskorú arányról beszélünk néhány évtized múlva, akkor azt is meg kell nézni, hogy mekkora most az átlagnyugdíj, és a mostani bérek mellett milyen lesz a zoknak a nyugdíjaknak a vásárlóereje. Nyilvánvalóan gyalázatosan alacsony. Ha egy ilyen ország képét vetítjük előre, amit, még egyszer mondom, nagyon helyesen hiányolt képviselőtársam, akkor jobb bele nem gondolni abba, hogy mondjuk, a mostani fiatalokra v agy a középgeneráció tagjaira milyen élet, milyen sors vár ebben az országban. Teljesen egyértelmű, hogy a népesedési és a gazdasági folyamatok ezer szállal összefonódnak egymással, és ha erről mi nem veszünk tudomást, hanem sok esetben valamilyen politika i korrektségre hagyatkozva a fejünket a homokba dugjuk, mint valami polkorrekt strucc, akkor azt hiszem, hogy megfelelő adekvát válaszokat sem tudunk találni ezekre a valóban égető problémákra. Nos, ha itt az etnikai átstrukturálódásról volt szó, akkor meg említeném azért Pénzes János kutatásait. A Debreceni Egyetem volt olyan bátor ahhoz, hogy tulajdonképpen a magyar állam helyett ezt elvégezze, és kiderült, hogy az elmúlt 3035 esztendőben a magyarországi cigány lakosság száma bizony a két és félszeresére nőtt, a nyolcvanas évek elején tapasztalható 400 ezer főről mostanra körülbelül 1 millió főre. És ha azt is nézzük, hogy a gazdaságitársadalmi feltételrendszer, amit immáron kilencedik esztendeje önök is itt megteremtenek, az bizony a
