Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - A családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (független):
815 nem szeretnék rosszindulatú lenni, reméljük, hogy most komolyabban vehető e z a terv. Szóval, ha e tekintetben sikerül a nagycsalád összeegyeztetését a munkaerőpiaccal megoldani, akkor újabb kívánt magyar gyermekek megszületését tudja elősegíteni a kormányzat. Itt szeretnék még egy dologról beszélni, a férfinői esélyegyenlőség te kintetében, fontos azt hangsúlyozni, hogy itt nem nők bérhátrányáról van szó. Egy gyermektelen nő majdnem ugyanolyan karriert tud befutni, mint egy férfi, akinek egyébként a karrierjében vagy a fizetésében általában nem jelent megtorpanást, ha gyermeke szü letik. De egy anya, neki a fizetésében és a karrierjében jelentős visszaesést okoz az, ha gyermeket vállal. Nem nők bérhátrányáról van tehát szó, hanem anyák bérhátrányáról van szó, ami egészen mást jelent, és egészen más megoldási javaslatokat kíván. Nem a nemiséget bünteti a munkaerőpiac, hanem az anyaságot. Ez egy gyilkos dolog, szégyenteljes dolog! És erre olyan válaszokat kell adnunk, ami ezt az egész szégyent az egész társadalmunkban megszünteti, és ezt a gondolkodásmódot kiirtja. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, hogy nem a nemiség az, ami hátrányt jelent, hanem az anyaság, ami sokkal súlyosabb probléma. Kell még beszélnem arról a kérdésről, amely a KSH demográfiai portréjából kiviláglik, ugyanis a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének a vezetője azt mondta, hogy a termékenység elsősorban a legfeljebb nyolc általánost végzett anyák körében növekedett, akik az első gyermeküket jellemzően tizenévesen hozzák világra. Látjuk jól tehát, hogy a megélhetési gyermekvállalást egyáltalán nem sikerül t visszaszorítani, annak ellenére sem, hogy a kormányzat legtöbb intézkedése valóban munkához köti a családtámogatásokat, ez helyes, de mégsem sikerült ezt visszaszorítani. Itt Pokol Bélát hívnám segítségül, aki az Európa végnapjai című könyvében a követke zőket írja: „A népességfogyás egész Európa gondja, és míg a keleti uniós országokban ezt a cigánykérdés súlyosbítja, addig a gazdagabb nyugati államokban a befogadott muszlim lakosság rohamosan növekvő létszáma és integrációs problémái teszik a kérdést els őrendű problémává. Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök, éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően, megtiltották őszinte megvitatásukat, é s rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket.” Szeretném, ha megkímélnének most engem attól, hogy ezen a színvonalon folytassuk ezt a vitát, amin Pokol Béla is beszélt, mert ugyanebben a könyvében világít rá a Fidesz által egyébként alko tmánybíróvá választott egyetemi tanár, hogy a cigányság lélekszáma most is megduplázódik generációnként, és ha ehhez hozzátesszük a termékenységi arányszámból következő következtetést, akkor azt látjuk, hogy a magyarság lélekszáma pedig még mindig majdhogy nem megfeleződik. Tehát ezek a demográfiai trendek a cigányság és a magyarság vonatkozásában, ezért javasolja a Mi Hazánk Mozgalom azt, hogy a harmadik gyermektől minden családtámogatást munkaviszonyhoz kössenek. Ez az, amely a felelős gyermekvállalást tám ogatja, és felelős kormányzati magatartás lenne. És szeretnék még néhány tévhitre kitérni a tekintetben, hogy mik hangzottak még el ebben a vitában, és mi az, amit egyébként választópolgároktól is gyakran visszahall az ember. Az egyiket több ellenzéki képv iselőtársam is érintette: az életszínvonal, a bér kérdése és ennek az összefüggése a gyermekvállalással. Óva intenék attól, hogy valaki nagyon sokat várjon attól, hogy a magasabb életszínvonal majd több gyermek megszületését fogja eredményezni. Elég csak m agunkra tekintenünk, itt 199en ülünk, akiknek törvény garantálja, hogy az átlagbér háromszorosa az alapfizetésünk, mégis, ha rajtunk múlna, akkor sem érnénk el még a 2,1es termékenységi rátát sem, amit miniszterelnök úr kitűzött célul, tehát magunkra néz ve sem állja meg a helyét mindaz, hogy a magasabb életszínvonal vagy az átlagbér háromszorosának garantálása több gyermek megszületését eredményezné. (14.30) Ugyanakkor nem csak ilyen szűk példákkal szeretnék élni; Magyarország régióinak az összehasonlít ásában is éppen ennek az ellenkezője igaz. A legmagasabb életszínvonalon élő
