Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 19. kedd - 61. szám - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a Magyarország náci megszállását követő tragikus eseményekről - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
761 Remélem azt - é s ismét egy remény, ami a pozitív szemlélet kapcsán megfogalmazódik bennem , hogy a kampányok elmúltával ez is némileg rendeződik, és fontos kérdésekben meg fogjuk tudni valósítani a nemzeti egységet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban .) ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök ú r. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Az ellenzékkel kapcsolatos nyitó megjegyzésére csak annyit reagálnék, hogy a magyar ellenzéknek két dolog fáj igazán. Az egyik, ha szembesül saját korábbi intézkedéseivel, a másik, ha szembesül saját korábbi nyil atkozataival, beszédeivel. Mind a kettőt szeretnék eltörölni, mind a kettőt szeretnék elfelejteni, mert alkalmatlanságuknak és elvtelenségüknek az ékes bizonyítéka mind e kettő. (Felzúdulás, közbeszólások a Jobbik soraiból.) Tisztelt Frakcióvezető Úr! Egy kormánynak mindig az a feladata, hogy az ország függetlenségét megvédje, az ország függetlenségét kell szolgálnia. Ha egy olyan kormánya van egy országnak, amelyik nem ezt teszi, ha olyan politikusai vannak egy országnak, akiknek a célja mind retorikában, mind szavazatokban, szavazatokban idehaza, szavazatokban akár az Európai Parlamentben… - ha ezekben nem az nyilvánul meg, hogy a nemzeti függetlenséget védi meg, hanem igyekszik - akár az embereket megkerülve is vagy az Európai Unió alapító szerződéseit át értelmezve - jogköröket átadni másoknak a szuverén döntéshozatalon túlra, tehát a Magyar Országgyűlésen, a magyar kormányon túlra, akkor az nem valódi kormány, hanem igazából helytartó. Azok az emberek nem vezetni akarják az országot, hanem más vezetők nev ében helytartókként akarják irányítani a hazát. Márpedig az ilyen kormányok ritkán szoktak a történelembe dicsőséggel bevonulni, általában a sötétebb lapjaira kerülnek a történelemkönyveknek. Tehát minden kormánynak és minden politikusnak, illetve minden p olitikusnak, aki itt ül a parlamentben, az lenne feladata, mint amiért 184849ben sokan az életüket is hajlandóak voltak kockára tenni vagy fel is áldozni, hogy a nemzet függetlenségét szolgálják és azt növeljék, és abból ne adjanak föl semmit. 171 évvel ezelőtt annyira nem akartak föladni abból semmit, hogy miután alkotmányos módon kivívták és április 14én törvénybe iktatták a nemzet kibővült szabadságát és függetlenségét; azután, miután erőre kapott az uralkodó és fegyverrel akarta elvenni ezt tőlünk, f egyverrel hajlandóak voltak meg is védeni. Ezért mondjuk mi, nemzeti gondolkodású politikusok, hogy nem engedünk a 48ból. De ugyanígy azt is tudjuk mondani, pláne az elmúlt hónapok, évek tapasztalatai után, hogy nem kérünk a 49ből sem. Nem kérünk a fenye getésből sem, ami régen hadierővel párosult, most másfajta szankciókkal és médiaerővel párosul. Nem kérünk a retorziókból, különböző monitoringbizottságokból. Nem kérünk megtorlási kísérletekből, pénzmegvonásokból, és nem kérünk az elnyomásból, nem kérünk abból, hogy másodrangú, másodrendű állampolgároknak tekintsenek minket, akiknek csak az a feladata, hogy szolgálják az uralkodót egyfajta alattvalóként. Ez a világ megszűnt, tisztelt képviselőtársaim. Kíváncsian várom, kíváncsian várjuk, hogy az Európai Un ió döntéshozói mikor jutnak el oda, mint ahova Ferenc József eljutott 1849től 1867ig, a fenyegetéstől, a megtorlástól, az elnyomástól a kiegyezésig. Mikor jutnak el oda, hogy végre úgy tekintenek Európa térképére, hogy a Lajtától keletre és a Lajtától ny ugatra egyenrangú, egyenlő szabadságú nemzetek vannak, és kellő tisztelettel kell beszélni a keleteurópai népekről is, az ő sérelmeiket ugyanolyan sérelemnek kell tartani, mint a nyugateurópai országok sérelmeit. Gondolok itt például a kommunista diktatú ra bűncselekményeire, és gondolok itt arra, amikor a vörös csillagot ők nem tartották olyan jelképnek, ami büntethető lenne. És mikor hajlandóak figyelembe venni, hogy az itt élő embereknek, az itt élő gazdasági társaságoknak ugyanolyan lehetőségeket kell biztosítani, mint a nyugateurópaiaknak?
