Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 5. kedd - 58. szám - Napirend előtti felszólalások: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):
450 Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntöm valamennyiüke t, köszöntöm kedves vendégeinket is, és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 6. ülésnapját megnyitom . Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Szilágyi György jegyző urak lesznek a segíts égemre. Napirend előtti felszólalások: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalás ra jelentkezett „Egészségügyi rulett” címmel Varju László képviselő úr. Pillanatnyilag nem tartózkodik az ülésteremben. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Párbeszéd képviselőcsoportjából „Aktuális ügyekről” címmel Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedve s Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban megtapasztalhattuk, hogy a kormány és a Fidesz és Palkovics miniszter úr hogy rontott rá a Magyar Tudományos Akadémiára. Ezzel kapcsolatban nekem déjà vu érzésem van, hiszen ezt már láttuk egyszer: amikor az MSZPSZ DSZkormány volt hatalmon, akkor Kóka miniszter úr hasonlóképpen nekirontott a Magyar Tudományos Akadémiának, és be akarta szántani. De akkor hála istennek a Fidesz kiállt az Akadémia mellett, és védelmébe vette a Magyar Tudományos Akadémiát, most azonban sajnálatos módon ezt nem teszi és nem tette meg. Palkovics miniszter úr két nagyon fontos elemet említ, hogy mi a baja a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve annak az intézeteivel. Ebből az egyik az, hogy nem szolgálják az innovációt az akadémiai intézet ek, de azt gondolom, hogy itt egy tárgyi tévedés van, hiszen az innovációt nem azokon kell számonkérni, akik az alapkutatást és az alkalmazott kutatást végzik, hanem sokkal inkább a kormányon és a vállalkozói szférán. Ha már a kormánynál tartunk, akkor a k ormány azért többet is tehetne az innováció érdekében, hiszen a kutatásfejlesztési kiadások a tavalyi esztendőben 1,3 százalékát tették ki a GDPnek. Ez kevesebb, mint az Európai Unió átlaga, amely 2 százalék fölött van, és még kevesebb a skandináv ország ok ilyen típusú kiadásainál, ahol 3 százalék körül vagy 3 százalék fölött vannak ezek a kiadások. Továbbá azért is problematikus ez az egész dolog, merthogy az innovációt nem tudja a vállalati kör megfelelően végigvinni, hiszen a technikaitechnológiai báz is hiányzik ebből, mert azokat a pénzeket, amiket az Európai Uniótól kaptunk technika, technológiafejlesztésre, azt sajnálatos módon a kormány nem arra fordította, hanem sokkal inkább épületek, közterek felújítására, uszodákra, stadionokra és ehhez hasonl ó építőipari beruházásokra. Természetesen persze hiányzik a humán tőke is, hiányzik az a 600 ezer - vagy talán még ennél is több - mobil, mozgékony ember, aki motorja lehetne ennek az innovációnak. És hiányozni fog, ha az akadémiai kutatóintézeteket szét f ogják verni, még további ember, hiszen az akadémiai intézetekben a kutatók majdnem fele negyven év alatti. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen változás esetén ők nagyon könnyen veszik a sátorfájukat, és elmennek sokkal békésebb, jobb helyekre, ahol jobban megb ecsülik őket. A másik kérdés az, amit mindig a szemükre szoktak vetni az akadémiai intézeteknek, hogy túl drágák, túl sokba kerülnek. Nos, a GDPnek 0,1 százalékát sem teszi már ki az a pénz, amit az Akadémia költségvetése fölemészt, és ez is egyébként csö kkenő. Ha megnézzük azt, hogy az egységnyi költségvetési pénzre jutó kutatások és publikációk száma hogy néz ki, akkor európai összehasonlításban igen kedvező helyzetet lehet találni, tehát az Akadémia e tekintetben is jól végzi a dolgát.
