Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1869 No de elhangzott jó néhány olyan felvetés, amire, azt gondolom, illene észrevételt tenni. Szabó Szabolcs azt mondta, hogy mit tesz a Bölcsészettudományi Kutató Intézet akkor, ha az innováció és egyebek vannak terítéken. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslatban van kétféle alap, amiből különböző típusú kutatásokat lehet finanszírozni. Az egyik kifejezetten arra vonatkozik, amely az ilyen természetű kutatás okat tudja finanszírozni. Az is világos a törvényjavaslatból, lényegében lehet valamiféle modellként, ilyen szempontból mintaként hozni, ez a Max Planck intézet logikáját követi. Aki azt gondolja, hogy a Max Planck intézetben nincsenek társadalom- vagy böl csészettudományi, régészeti vagy egyéb kutatások, akkor az téved, mert nagyon is komoly ilyen kutatások vannak. Ha valaki megint csak azt gondolja, amit egyébként az MTA közleménye is tartalmaz, és személy szerint ezen meglepődtem, hogy a szervezet átalakí tására, mármint a kutatási szervezet átalakítására vonatkozó törvénytervezet sérti a tudományos kutatás szabadságát, hát, kérem szépen, Franciaországban az akadémiának nincsen kutatási hálózata. Ott a kutatási hálózat gyakorlatilag a felsőoktatási kutatási és innovációs minisztérium felügyelete alá tartozik, és köszönik szépen, véletlenül se mondja senki, hogy sérül a kutatás szabadsága. Sőt, ha jól tudom, akkor ott mintegy 6500 szabadalom és 1200 élő licenc is jelent saját bevételt ennek a kutatási hálózat nak, a költségvetésének nem kevés része persze állami támogatás, a 3,5 milliárdos euróból 2,7, de a többi saját bevétel ebből adódik. Ott senki nem gondolja azt, hogy azért, mert nem az akadémiához tartozik a kutatóhálózat, akkor innentől kezdve világvége lenne. Itt, Magyarországon mégiscsak az a helyzet, hogy komoly szellemi tulajdon, tehát szabadalom vagy licenc az akadémiai kutatóhálózathoz pluszforrásokat nem allokál. Ellenben, ha arra keressük a választ, hogy vane jó példa arra, hogy alkalmazott kutat ás és alapkutatás, egyik a másikból hogy következhet vagy hogy nem következhet, vagy egyáltalán ezek kizáró tényezők lennének, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mai egyetemi világban már jó néhány jó példát találhatunk erre. Alapkutatás is van, alkalm azott kutatás, és ebből pénzbevétel is van. Jó néhány egyetemnél erre tudunk példát találni. Jó néhány esetben ez más törvény apropóján már előjött, és ezt nem kívánom újra felhozni. De kétségtelenül igaz, hogy hosszú az út. A gyógyszerkutatók nagyon tudjá k, hogy durván tízezer molekulából lesz egykettő, amit utána majd érdemben tudnak használni, meg amíg abból gyógyszer lesz, az jó hosszú idő, de ezek mégiscsak valahol működnek. Ha van megfelelő ipari, gazdasági kapcsolódási pont, márpedig jó néhány egyet em ezt már megteremtette, akkor az bizony számos inspirációt is ad, és többletbevételt is jelent, amiből lehet finanszírozni egyébként olyan dolgokat is, amik, ha úgy tetszik, az alapkutatás részei. Innentől kezdve jön az a kérdés, hogy az alapkutatások sz empontjából, amit mindig hangoztattam, hogy az Akadémiának ez a fő feladata lehet, én most nem akarok ebbe a vitába belemenni, de egy szempontból el kellene gondolkodnunk. A főtitkári beszámolók, az akadémiai közgyűléseken elmondott főtitkári beszámolók, a melyek a kutatói hálózat tevékenységére vonatkozó számadatokat is tartalmazzák, ezek egyébként az Országgyűlésnek benyújtott javaslatokban nem mindig köszönnek vissza, hát, arról szólnak, ha a 2010es évektől kezdve végignézzük, hogy milyen ütemben csökken a publikációs tevékenység. Nem mindegyik területen egyforma, és nem minden egyetem egyforma abban, de a tendenciája az volt, hogy csökken. Most az utóbbi időben van egy lassú felívelési szakasz. Mellár képviselő úrnak javaslom, hogy tanulmányozza az MTA k özgyűlésére beterjesztett főtitkári… (Dr. Mellár Tamás: Én ott voltam az ülésen!) Olvassa el! Olvassa el! Ott vannak benne elég világosan a számok, tudom, területre lebontottan. Innentől kezdve, ha pedig azt végiggondoljuk, és összehasonlítjuk, mondjuk, az egyetemi kutatási területekkel, akkor azt látjuk, hogy megint csak nem belemenve különböző tudományterületekbe, de körülbelül formaforma teljesítmény van egyik vagy másik oldalon úgy, hogy az egyik esetben a főfoglalkozása a kutatás, az egyetemi világban pedig a főfoglalkozás az oktatás, a vizsgáztatás, a kutatás is természetesen. A KSH kimutatása szerint az egyetemi világban az oktatók a munkaidejüknek körülbelül 35 százalékát tudják kutatásra
