Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő, összevont vitája - TORDAI BENCE (Párbeszéd): - ELNÖK: - VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter:
1743 TORDAI BENCE (Párbeszéd) : Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor Nacsa képviselőtársamnak néhány konkrétum. Az egyedi kormánydöntéssel adott támogatások mértéke kétszeresére nőtt a 2010 utáni időszakban a 20 10 előtti időszakhoz képest. Ráadásul az egy munkahelyre jutó támogatás lassan már a tizenmillió forintos sávban van. Tehát az, hogy ki támogatja rommá a magyarországi nagyvállalatokat, az ténykérdés. Az is ténykérdés, hogy önök voltak azok, akik a nagyvál lalatok adóját lecsökkentették a kisvállalatok adójának a szintjére. Tehát most 9 százalék a társaságiadókulcs, ez 10 százalékos csökkentést jelentett a nagyvállalatoknak, és egyetlen százalékpontos csökkentést a magyar kkvknak, sőt menjünk tovább, a top 10 vállalatnak az effektív, vagyis tényleges adókulcsa 1 százalék, ahogy arra itt képviselőtársam is utalt. Tehát miért van az, hogy más országokban, akár Kelet- vagy KözépEurópában is, hússzor ennyi adót fizetnek ezek a nemzetközi nagyvállalatok? Úgy lá tszik, a Fideszkormánynak nem fontos, hogy megadóztassa ezeket a cégeket, a Párbeszédnek fontos ez. És azt is látjuk, hogy ez a pénz honnan hiányzik. Önök 2010 óta több mint 2000 milliárd forintot vontak ki a magyar egészségügyből, és valóban volt hova fe jlődni 2010ben is, de önök rossz irányba indultak el. Önök csökkentették a GDParányos ráfordítást az egészségügyben, most már 2 GDPszázalékpontnyival vagyunk lemaradva, tehát éves szinten 850 milliárd forinttal kéne többet költenünk ahhoz, hogy legalább az EUátlagot elérjük a ráfordításokat tekintve a magyar egészségügyben. Ezek a problémák, ezek azok a megszorítások, amik a maguk nagyvállalatoknak kedvező politikája miatt voltak szükségszerűek. Úgyhogy lehet itt „elmúltkilencévezni”, de az a helyzet, h ogy egészen más tendenciák voltak 20022010 között, mint 2010 után. Önök azok, akik letolták a nagyvállalatok adóit, és egyébként eltörölték az adójóváírást, ami a kis keresetű embereknek jelentett havi 15 ezer forint könnyebbséget. Önök voltak azok, akik kivonták a forrásokat az egészségügyből, önök voltak azok, akik kivonták a forrásokat az oktatásból, és önök azok, akik továbbra is, úgy tűnik, hogy nem a magyar emberek érdekét, hanem a nagyvállalatok érdekét akarják kiszolgálni. (Szórványos taps a Párbes zéd soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még élni valaki a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Az összevont vitát lezárom. Megké rdezem miniszter urat mint előterjesztőt, kíváne reflektálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Varga Mihály képviselő úr, pénzügyminiszter, parancsoljon! VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a h ozzászólásokat, amelyekből arra következtetek, hogy a Ház többsége támogatni fogja ezt az előterjesztést. Ezt azért is köszönöm, mert tegnap még nem volt világos számomra, hogy azok, akik a napirendre vétel és a kivételes eljárás ellen szavaztak, azok vajo n azért tettéke, mert nem támogatják ezt az előterjesztést, vagy valami más okuk lehetett erre. Alapvetően a Jobbik és a Párbeszéd képviselőiről volt szó. Ők nemmel szavaztak a kivételes eljárásra, ami azt jelentette volna, hogy július 1jével nem tudjuk ezt a 2 százalékos adócsökkentést végrehajtani, hanem csak később, augusztusban vagy esetleg jövő év elejétől. Most a Jobbik álláspontjából világos lett, hogy ők támogatják ezt az előterjesztést. Köszönjük. A Párbeszédnél továbbra sem tudok értelmezési pon tokat találni (Nacsa Lőrinc: Ők sem tudják…), tehát ott nem tudom, hogy most ők támogatni fogják. Nem, majd megvárjuk a szavazást, és akkor ez ki fog derülni.
