Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. június 12. szerda - 71. szám - A szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő, összevont vitája - ELNÖK: - BARCZA ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1731 egyébként el kellene érnünk, meg kellene fogalmaznunk. Ilyen színvonalú adatfelolvasások, elemzés összefüggések nélkül középiskolában is egy esélyes bukást hoznának össze a nebulónak. Én igyekszem felülemelkedni ezen. Örülök annak, hogy miniszter úr személyében egy olyan szakember van itt, aki azért szakmai kérdésekre szokott tudni válaszolni, szándék esetén nyilván most is meg fogja ez t tenni. De el kell hogy mondjam, az, amit itt ma végighallgattunk, bizonyos elemeiben igaz, nagyon sok elemében elferdített, és számos elemében nem találkozik a valósággal. Éppen ezért érdemes és kell nekünk beszélni a gazdaságvédelmi akciótervről, arról is, ami előttünk van. De ha már a felvezetése hazugság, nagyon nehezen őrzi meg az ellenzéki képviselő a visszafogottságát. Azért mondhatom mindezt, mert az, ami előttünk fekszik, mondjuk, szochocsökkentés tekintetében, bizony nem egy nóvum, ezt nem most t alálta ki Magyarország Kormánya valamifajta áldásként, az újonnan nyilvánosságra került gazdasági adatok ismeretében. Ez egy hatéves bérmegállapodás függvénye. Ez egy már letárgyalt és egyébként a tavalyi költségvetési ciklusra eredetileg időzített dologna k az eltolt megvalósítása. Tehát ha úgy tetszik, a hibás költségvetési tervezésből adódóan egy elkésett, ámbár pozitív intézkedésről beszélhetünk, amely emiatt nem tudta kifejteni a mögöttünk hagyott pénzügyi évben a gazdasági hatását, ergo kárt okozott a magyar gazdaságnak, és nagyon bízunk abban, hogy most majd ezt a késleltetett hatását ki tudja fejteni, ha nem is fékezett habzással, hanem teljes mértékben. És azt is látjuk, még egyszer mondom, a javaslatról kell vitatkoznunk, de hát az indokolása során olyan dolgok hangzanak el sokadszor, amelyeket magára valamit is adó szakember kell hogy cáfoljon. Azt mondják sokadszor, hogy 800 ezer plusz munkahely van a magyar gazdaságban 2010 óta. Egyszerűen nem igaz, amit mondanak. Három tényezővel hamisítják, torz ítják, erőszakolják meg a statisztikát. Ebből az első a közfoglalkoztatottak beszámítása a munkaerőpiacon ugyanarra a sorra, mint bárki más. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a közfoglalkoztatást én támogatom, célrendszerét is támogatom, még a mellé rendelt es zközrendszert is támogatom. Azt nem támogatom, hogy azokat az embereket, akiket az elsődleges munkaerőpiacra kellene sokkal nagyobb arányban visszavezetni, mint ahogy azt önök megpróbálták, megtették, egy statisztikai sorba beszuszakolva, diákmunkásokkal e gyütt, kivándorolt magyarokkal együtt, akik nem adták le itt a tajkártyájukat és nem végeztek el minden szükséges adminisztratív beavatkozást és lépést, ideszámoljanak. Csak a diákmunkások tekintetében, akiket beszámolnak ebbe a plusz 800 ezerbe, több tíze zerrel tér el a statisztika a valóságtól. A közfoglalkoztatottak számát tekintve itt azért százezres nagyságrend a különbség a valóság és a fideszes statisztikatorzítás között. A kivándorolt magyarok tekintetében ugyanígy, amikor migrációs egyenlegről besz élnek, le kell folytatnunk ezt a vitát. Tehát amikor önök azt mondják, ezt az őrült, scifibe illő dolgot, hogy több magyar tér haza külföldről, mint ahányan kivándorolnak - bárcsak igaz lenne , két dolgot felejtenek el. Határon túli magyar testvéreinket is beleszámítják a statisztikába. A szülőföldön boldogulás elve alapján mindannyian akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a határon túlra szakadt testvéreink, akik nem ezt az utat választották, hanem ebbe kényszerülnek, ott tudnak boldogulni, ahová a jóisten szánta őket, és csak egy kényszermegoldás lehet az, hogy mondjuk, a jelenlegi Magyarországra érkezvén itt boldoguljanak. Abban is támogatni kell őket. De azt mondani, hogy ők külföldről hazatért magyarok, legalábbis arcátlanság a kormány részéről. A kivánd orlási egyenlegbe pedig csak azokat számolja bele az önök által hivatkozott statisztika, akik leadták a tajkártyát, felszámolták az ittlétüket. De hát, képviselőtársaim, tegyék a kezüket a szívükre, legyenek őszinték, ne hozzám, saját magukhoz: hány magyar devizahitelkárosult van, aki egy vágóhídon dolgozik a Benelux államokban, és az ottani magasabb fizetéséből az itteni korábbi devizahitelét fizeti, ami most már lehet, hogy forinthitel, de a feltételei ugyanúgy kedvezőtlenek? Ezek az emberek nem szünteti k meg az itteni lakhelyüket. Hazajönnek az ünnepekre és amúgy is a családjukhoz. Adott esetben fizetik itt a havi pár ezer forintos társadalombiztosítási járulékokat. Őket tehát nem számolja bele az önök statisztikája a kivándoroltak közé. De ezek az ember ek ugyanúgy
