Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. május 28. kedd - 68. szám - A 2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - GRÉCZY ZSOLT (DK):
1503 Köszönöm szépen. Normá l szót kérő felszólalóként Boldog István képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. Parancsoljon! BOLDOG ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelemből önnel főleg nem szállnék vitába, Gréczy Zsolttal pedig azért nem szállok, mert úgy látom, a tízéves kisfiam is többet tud a magyar történelemről, mint ön, Gréczy úr. Azt gondolom, Sajó Sándor felvidéki magyar költő az egyik, aki a legjobban megfogalmazta a magyar történelem nehézségeit, hogy milyen magyar embernek lenni, amikor azt írta, hogy „Ma gyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy, s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.” És bizony az elmúlt száz esztendőben ezt nagyonnagyon érezhették a határon túli magyarjaink, és érezhetik a mai napig is. (15.00) S bá r mi sok mindent próbáltunk tenni azért, főleg 2010 után, hogy a nemzeti összetartozás érzése, az, hogy egy nemzet vagyunk, mindenkit elérjen a határon túl is, bizony van még tennivalónk. Én tudom azt, hogy vannak, akik meg tudnak fogalmazni dolgokat az el len, amit teszünk, sőt nem szavazták meg a nemzetegyesítés igazi formáját, a kettős állampolgárságot sem, de azért most arra kérem őket, hogy ezt a törvényt majd szavazzák meg ott a DK felé is. 1920. június 4én egy igazságtalan békediktátumot erőltettek r ánk. 1920 óta azok a hatalmak, akik ezt ránk erőltették, soha nem kértek bocsánatot tőlünk, legalábbis a vezetőik nem kértek bocsánatot tőlünk. Azt gondolom, sajnos nem is várhatjuk ma sem, hogy bocsánatot fognak kérni, azt meg főleg nem várhatjuk, hogy ig azságot kapjon a magyar nemzet ezektől a nemzetektől. Amit elvárhatunk, az az, hogy mi, magyarok összefogva, összekapaszkodva megpróbáljuk helyrehozni mindazt, amit a nyugati hatalmak ránk mértek 1920ban. Ennek több formája lehet: ilyen formája a kettős á llampolgárság, ilyen formája lehet ez a nemzeti emlékév, és természetesen ezt szolgálja mindaz a támogatás, amit a határon túli magyarjainknak próbálunk nyújtani. Abban bízom, hogy mindaz, amit ma teszünk, szolgálja azt, ami a magyarok célja kell hogy legy en: ezer esztendő múlva is a Kárpátmedencében, pont úgy, ahogy ma, azt tudja mondani minden magyar, hogy mi vagyunk itt a legnagyobb nemzet, ezer esztendő múlva a Kárpátmedence magyar szótól legyen hangos, és lehetőleg mi irányítsuk ezt a medencét. Azt g ondolom, hogy mindnyájunknak, akik magyarnak valljuk magunkat, ez kell legyen a feladatunk. Úgy gondolom, hogy ez a törvény, amely az emlékévre vonatkozik, ezt a célt is szolgálja. Bízom benne, hogy az emlékévben, azonkívül, hogy nagyon sok összetartozásna pi összekapaszkodás lesz, azért nem feledkezünk meg arról, hogy 1920 mégiscsak egy nemzeti gyásznapot hozott létre. Egy napon gyászolunk, és az összes többin az évben reményeim szerint összekapaszkodunk, és biztatjuk egymást, hogy ezer esztendő múlva mégis csak mi leszünk a Kárpátmedencében a legnagyobb nemzet úgy, mint ma, és magyar szótól lesz hangos a Kárpátmedence. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Kétperces felszólalásra van most mód. Gréczy Zsolt képviselő ú r ezzel él is. Parancsoljon! GRÉCZY ZSOLT (DK) : Köszönöm a szót, elnök úr, igazából kénytelen vagyok. Nem tudom, Boldog úr melyik mondatomban talált történelmileg kivetnivalót (Boldog István: Mindegyikben!) , mert még kronológiailag is igyekeztem hűséges le nni a történelmi tényekhez. Szeretném emlékeztetni, attól, hogy valaki feláll, pátosszal magára borít egy pirosfehérzöld zászlót és verseket szaval, nem lesz nagyobb magyar, mint az, aki ugyanezt tudja, csak nem ezzel akarja magát reprezentálni.
