Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. május 27. hétfő - 67. szám - Korózs Lajos (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mennyibe kerül az ukrán állampolgárok Magyarországon történő egészségügyi ellátása és Magyarország által folyósított nyugdíja?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1364 csupán a dokumentumokat kellett volna rögzíteni olyan formában, hogy mindkét fél aláírja, az országgyűlései elé terjeszti és törvénybe iktatja. (15.20) Sa jnálatos módon Magyarországon ez nem történt meg, és ma már rendszerszerű az a visszaélés, amellyel volt ukrán állampolgárok - de hangsúlyozni szeretném, nem kell ahhoz magyar állampolgárnak lenni, hogy valaki ilyet kérjen - egyszerűen bejelentkeznek magya r lakcímre, tucatjával, sokszor százával, ezrével, és így szereznek magyar nyugdíjat Záhonyban, Lónyán, Beregsurányban, Kispaládon. Kérem szépen, nem ritka, hogy a népességszám megduplázódik, sőt Kispaládon tudomásom szerint háromszorosára emelkedett a nép ességszám annak következtében, hogy tucatjával vagy százával jelentkeznek be fiktív lakcímre. Ebből adódóan kérdezem államtitkár urat, hogy hány olyan állampolgár van Magyarországon, pontosabban, hány olyan kliens van Magyarországon, aki ukrán állampolgárk ént magyar nyugdíjat kap, ez mennyi pénzbe kerül a magyar nyugdíjkasszának, mert az elmúlt években mindig kitérő választ kaptam az írásbeli kérdéseimre. Ugyanezt szeretném kérdezni az egészségügyi ellátás kapcsán, hiszen ez a szerződés erre is lehetőséget ad. Mennyi pénzbe kerül Magyarországnak a volt ukrán állampolgárok egészségügyi ellátása? A határ környezetében, tudomásunk van róla, olyan emberek veszik igénybe az egészségügyi ellátást, akik egy szót nem beszélnek magyarul, nyilvánvalóan nem is magyar s zármazásúak. Ebből adódóan milyen kapacitásbővítésre került sor? Megtisztelő válaszát várom. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Elmondhatjuk, hogy önök ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Nyilvánvalóan nem a nyugdíjkassza vagy egészs égügyi kassza az önök érdeklődésének középpontjában lévő tárgy, hanem az, hogy a határon túli magyarokkal szembeni érzelmeket fűtsék, amely nemzetpolitikai szempontból, nemzeti összetartozás szempontjából egy vállalhatatlan politikai irány, de mind a DK, m ind az MSZP erre a vonalra felcsatlakozott, és azzal próbál magának valamiféle politikai ismertséget vagy a közbeszédben való fennmaradást garantálni, hogy ezen egyezmények kapcsán megpróbál a határon túli magyarokkal szemben hangulatot kelteni. Teszi ezt egy olyan egyezmény kapcsán, tisztelt képviselő úr, amelyet, ön is mondta, 1962ben kötöttek, tehát az önök jogelődpártjának az állampárti uralma alatt kötötték meg. Önök az első kormányzati ciklusukban nem nyúltak hozzá, a második kormányzati ciklusukban nem nyúltak hozzá, és a harmadik kormányzati ciklusukban sem nyúltak hozzá, most pedig azt kérdezik, hogy miért nem más ez az egyezmény, miért változatlan a tartalma a korábbival összevetve. Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hiszen számtalanszor tájékozt atást kapott róla, hogy a magyar kormány igyekezett Kijevben elérni ennek az egyezménynek a módosítását, modernizálását. Ha egyoldalúan felmondanák az egyezményt, az lehet, hogy önöknek nem fájna, de nekünk, akik felelősséget viselünk a határon túli magyar okért is, igencsak érzékeny pont lenne, hiszen ezzel sok száz vagy sok ezer határon túli magyar honfitársunkat hoznánk nagyonnagyon nehéz helyzetbe, akár egészségügyi ellátás, akár nyugdíjellátás kapcsán. Mi nem szeretnénk, hogy a kárpátaljai magyarok, ak ik amúgy is nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak, amúgy is nagyon nehéz egészségügyi, szociális helyzetben vannak, még egy ilyen egyoldalú döntés nyomán még nehezebb helyzetbe kerüljenek, hiszen Ukrajnában magyarként amúgy is sokszor másodrangú polgárként kezelik őket. Ha még az anyaország sem igyekszik nekik a
