Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - Az Európai Unió és tagállamai, valamint Japán közötti Stratégiai Partnerségi Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
137 szolgáltatások és az autógyártás területén. Ugyanakkor a környezetvédelemtől a biztonságosabb adatáramlásig rengeteg olyan terület van, amelyeket érint ez a szerződés. Összegezve: nemcsak az Európai Unió egészének, hanem hazánknak, a mag yar vállalkozásoknak, munkavállalóknak és fogyasztóknak is érezhetően előnyére válik ez a globális szinten is kiemelkedő megállapodás. Ezért megítélésem szerint nem lehet kérdéses ennek a stratégiai megállapodásnak a támogatása. Kérem ezért a tisztelt képv iselőtársaimat, támogassák szavazatukkal az ennek a szerződésnek a kihirdetéséhez szükséges törvénynek az elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) (15.10) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Lukács László Györgynek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr már egész alaposan ismertette, hogy miben áll, illetve miről szól e z a törvényjavaslat, és hogy a megállapodás, illetve az egyezmény kötelező hatályának elismeréséről kell döntenünk, ami egyébként támogatható. Magyarországnak, illetve az Európai Uniónak mint világpolitikai szereplőnek kiterjedt kapcsolatai vannak mindenfe lé, éppen ezért fontos, hogy a világban talán egyik legfontosabb keleti szereplővel is jó kapcsolatai és jó megállapodásai legyenek. Azonban pont ez a törvényjavaslat ad lehetőséget arra, hogy át is tekintsük, hogy mégis mit lehet eltanulni Keletről, mit l ehet eltanulni Nyugatról, hogy lehet ezeket egymással közös nevezőre hozni, hiszen rendkívül sok területet érint maga a törvényjavaslat. A kötelező hatály elismerése vonatkozhat egyrészt gazdasági, energetikai, biztonságpolitikai - államtitkár úr végigsoro lta, hogy mi minden - aspektusra, azonban kettőt mindenképpen kiemelnék, amire vonatkozik, és amelyben lenne mit tanulni, meg lenne mit át nem ültetni Magyarországon. Az egyik ilyen a japán kultúra a korrupcióval szemben. Hát, itt azért lenne mit eltanulni , meghonosítani, hiszen látjuk, hogy könyörtelenül működik ezen a téren. Talán az Európai Uniónak, ha egyezményt és megállapodást köt Japánnal, a közélet tisztaságára vonatkozó kitételeket kellene saját maga felé implementálni, és nem holmi teljesen képlék eny vagy ködben létező világszervezetnek az elvárásaira, illetve keretegyezményeire hivatkozni. A másik pedig, ha már Japánról beszélünk, mindenképpen, hogy hogyan foglalkozik a munkavállalókkal. Itt pedig nem kell átvenni olyan szabályozást, és nem kell a bban megállapodni egyezményben, és közös nevezőre jutni olyan dolgokban, amelyek Japánban zajlanak, bár lassan úgy tűnik, hogy a kormány hasonló irányba indul el. Talán a világon nincs annyi túlóra és nem kell annyit túlórázni, mint amennyit Japánban túlór áznak az emberek. Japánban nem ritka, sőt gyakori a karoshi nevezetű jelenség, ami nem más, mint hogy valaki halálra dolgozza magát, ugyanis Japánban a túlórára tekintet nélkül az emberek jó része saját egészségét károsítja, különböző betegségeket szerez s zimplán azért, mert valamilyen társadalmi elvárásból vagy valamilyen belső elvárásból, a munka hódolata szempontjából úgy gondolja, hogy sokat kell dolgozni. Magyarországon ennek egy butított verziója, a magyar karoshi lépett életbe azzal a 400 órás túlóra szabállyal és túlóratörvénnyel, ami - persze most lehet mosolyogni a túloldalról - bizony ugyanazt fogja eredményezni, mint a japán munkavállalóknál. Ha megnézik, hogy miben állt, ami a japánoknál probléma: abban állt, hogy ez egészségkárosító, abban állt, hogy ezek a személyek, akik így dolgoznak, a családjukat, a szabadidejüket teszik tönkre, és igen, képviselőtársaim, azt is ki kell mondani - ahogy egy japán túlórakérdéssel foglalkozó professzor mondta , hogy az egész túlórakultúrát kellene lecserélni, helyette pedig időt teremteni a család és a különböző hobbik számára. Tehát már Japánban, a túlórakultúra fellegvárában is felismerték, hogy egy kicsit hátrább az agarakkal, ha túlóráról van szó. A világszintű trend az, hogy ezt csökkentik, Magyarországon ez nő.
