Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
134 Azt gondolom, a kifejtettekre való tekintettel sajnálattal ez a javaslat nem támogatható. Köszönöm. (Taps a DK soraiból:) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Kérdezem Gréczy Zsolt képviselőtársamat, hogy kíváne hozzászólni, vagy csak benyomva maradt a gépe. (Jelzésre:) Jó, rendben, köszönöm, jelezte, hogy nem. Így most nincs is már további hozzászólási szándék, de azért megkérdezem, hogy kíváne vala ki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megkérdezem Orbán Balázst, hogy előterjesztőként kíváne hozzászólni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr. DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Asszonyok! Csak röviden szólnék hozzá egypár elhangzott gondolatot kommentálva. Egyrészt Hegedűs Lorántné képviselő asszony kérdezte, hogy kinek jó. Én leírtam. Én ú gy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat az épülő, szépülő, de kulturális örökségére büszke és azt az Alaptörvény alapján védő Magyarországnak jó. Ez ilyen egyszerű. Ebből is kiderül, amit felolvastam, hogy ahogy egyébként Nacsa képviselő úr is említette, it t két szempontnak kell párhuzamosan megfelelni, egyrészt a régészeti örökségeink védelmére, másrészt a fontos gazdasági növekedést segítő, elsősorban infrastrukturális, energetikai beruházásoknak a megfelelő időben el kell készülniük. Ez két olyan szempont , amit meggyőződésem szerint a magyar választópolgárok döntő többsége támogat, és azt várja el a mindenkori kormánytól, így volt ez a 2010 előtti kormányok esetében is, hogy ennek a két szempontnak egyszerre, párhuzamosan, finom és okos mérlegelést elvégez ve tudjon megfelelni. Bocsánat, hogy alkotmányjogi szempontból közelítem meg a kérdést, de ilyen szempontból szerintem az Alaptörvényünk kifejezetten hasznos útmutató tud lenni. Az Alaptörvény P) cikke mondja azt, hogy a természeti erőforrások és a kulturá lis értékeink a nemzet közös örökségét képezik, amelyek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Ezek tipikusan olyan alaptörvényi előírások, amelyekre a vonatkozó gyakorlat szerint a védelmi szint csökkenésének tilalma vonatkozik. Tehát ezekben az esetekben úgy kell eljárni és olyan szabályok azok, amelyek alkotmányosan támogathatók - egyébként szerintem közpolitikai szempontból is ezek támogathatók , amelyek ugyan lehet, hogy a szervezetrendszeren belül egy belső átrendeződést hajtanak végre, ugye, L. Simon képviselő úr is említette azt, hogy ez évtizedek óta tartó probléma, hogy a helyes szervezeti metodológiát az éppen aktuális kormány, a legjobb szervezeti metodológiát az éppen aktuális kormány meg tudja találni, de itt a legfontosabb szempont, ami az épített örökség védelmével összefügg, az az, hogy a védelmi szintetnem lehet csökkenteni. Jelentem, hogy ez a törvényjavaslat a védelmi szinttel összefüggésben semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Minden olyan rendelkezés, amely ebben a törvényjavaslatban van, nem mond semmit arról, hogy a régészeti feltárást hogyan, milyen szakmai sztenderdek szerint, milyen eljárásrendben, milyen szakmai kapacitások mellett kell elvégezni. Ezenkívül természetesen az igaz, hogy a szervezetrendszerre és magára az eljárásra vonatkozó szabályokat átalakítja. De itt egyébként Gréczy Zsolt képviselő úrnak még annyit jeleznék, hogy egyébként a 20072010 közötti rendszerben, amikor ugyanezt a feladatot a Kulturális Örökség védelmi Szakszolgálat látta el, akkor a teljes körű régészeti feladatellátás minden nagyberuházás esetén ehhez a hatósághoz tartozott. (15.00)
