Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről:
132 ra jta sapka, nincs rajta sapka” esete. Önök azt mondják, hogy a 30 vagy a 60 nap milyen borzasztóan sok, utána azt mondják, hogy az öt nap milyen rettentően kevés. Azt gondolom, mindig csökkenteni kell az észszerűség határain belül ezeket a határidőket. Ez a törvénymódosítás is jól illeszkedik abba a folyamatba, amelyben a kormányzat a jogszabályokat az élethez igazítja, életszerűvé, alkalmazhatóvá teszi, továbbá az emberek és a jó ügyek szolgálatába állítja azokat. Azt gondolom, hogy minden olyan törvénymódo sítást örömmel kell fogadnunk, amely valamilyen módon a bürokráciát csökkenti, valahogy az életszerűséget próbálja központba helyezni. Éppen ezért ez a bürokráciacsökkentés, azt gondolom, minden magyar állampolgár létező és jogos igénye. Ezért ezen a megke zdett úton mindenképpen tovább kell haladnunk, mert az emberek azt akarják érezni, hogy a jogszabályok vannak értük és nem ők a jogszabályokért. Nem felesleges, egymásnak ellentmondó rendelkezéseket kérnek tőlünk, hanem olyanokat, amelyek egyszerűbbé teszi k a mindennapjaikat. Röviden olyan törvényeket, amelyek alapján egy ügyet nem bonyolítani, hanem elintézni lehet. A kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása ilyen, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának nevébe n arra kérem önöket, hogy támogassák szavazataikkal azt. A KDNP támogatja. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Gréczy Zsoltnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. GRÉCZY ZSOL T, a DK képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sok gond van ezzel a törvénnyel, de ehhez hozzá vagyunk szokva. (A mikrofonját igazgatva:) Bocsánat, ezt meg kell igazítanom. A probléma többek között az, hogy az Orbánkormány a z elmúlt 8 évben, most már több mint 8 évben elég sok lépést tett arra, hogy az örökségvédelmet megpróbálja kiiktatni. Többek között a minisztériumi átszervezésekkel. Gyakorlatilag ugyanazt csinálták az örökségvédelemmel, mint amit a természetvédelemmel. K irúgtak mindenkit, akit csak lehetett, és aztán mindenféle helyettes államtitkársági romokon aki még próbált az örökségvédelemmel foglalkozni, az gyakorlatilag minisztériumi szint nélkül maradt. (14.50) Ott tartunk most, hogy egy Várgondnokság nevű szerv ezetnek próbálják kiszervezni ezt az ügyet. A látszat kedvéért beírják a nemzeti múzeumokat és a helyi, megyei múzeumokat, hogy rálássanak erre az eseményre, hogyha valamit fel kell tárni és ott a megfelelő munkákat el kell végezni, de valójában ez egy lát szat. A dolog arról szól, hogy az örökségvédelem az Orbánkormány számára kevésbé fontos, mint egy kiemelt beruházás megvalósítása. A kettő nem párhuzamosan egymás mellett, egymás érdekeit kiszolgálva, a történelmünket szolgálva és a jelenkor fejlődését sz olgálva valósulna meg, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy olyan határidőket szabnak bizonyos engedélyeztetésekre és eljárásokra, amelyek egyébként nem megvalósíthatók. Azt szokták mondani a régészek, hogy senki nem lát bele a földbe, nem tudja, hog y ott mi van, és azt sem tudja pontosan, hogy mennyi időbe telik annak az előásása. Tehát ez nem úgy működik, hogy azt mondjuk, hogy ide bizony autópályát vagy mélygarázst kell építeni, urambocsá, futballstadiont, és akkor emiatt ami alatta van, az nem szá mít, vagy amit találnak gyorsan, aztán utána már érdektelen, majd kihalászunk három kőkorsót, és azt fogjuk mondani, hogy elvégeztük a feltárást, közben lehet, hogy ott még sok minden más is lenne. Egész egyszerűen van ebben a történetben egyfajta erős tür elmetlenség, van benne egyfajta hazafiatlanság. Hazafias pártok nem úgy viselkednek, hogy a nemzeti örökséget a földben hagyják, illetve kevésbé tartják fontosnak, mint a jelenkor beruházásait. Hogy ezt kiszervezik most várgondnokságoknak, az pedig igencsa k elgondolkodtató. És hát hogyan bízhatnánk egy olyan pártra
