Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
130 leletmentés, és így tovább, de mostanra, úgy tűnik, már ezek a szavak, ezek a mondatok is kiürültek és eltűntek, és most már vegytisztán tényleg csak a beruházó i érdekekről beszélünk. Akkor nézzük végig pontosan, hogy hogyan is módosul a törvényjavaslat szerint az eredeti törvény a legutóbbi, 2016os módosítás szerint, amikor legutoljára ezeket a szakaszokat módosítottuk. Tehát a régészeti feltárás elvégzésére jo gosultak körét önök csökkenteni kívánják az MTA egyik intézetével, a Régészeti Intézettel, azt kiveszik, tehát ők már mint intézet nem lesznek régészeti feltárásra jogosultak ezentúl, viszont egy kormányrendelet szerinti szakértői gárda igen. Én azt gondol om, hogy nyilván ezen intézménynek a tagjai is egyenként szakértők lehetnek ezen kormányrendelet szerint, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy intézményi keret mégiscsak nagyobb védelmet nyújt, és a szakmaiság nagyobb kontrollját jelenti, mint különkülön sz akértőknek a megbízása. Azt, hogy kik végezhetnek, ki végezhet megelőző feltárást - az örökségvédelmi szerv, a Várkapitányság, korábbi nevén Budavári Kft. , és hogy ez fogja ezentúl a teljes menedzsmentet gyakorolni, ahogy az államtitkár úr is elmondta, n em akarnám most megismételni, ez pontosan úgy van, ahogy itt az előbbiekben hallhattuk. Gyakorlatilag ez az egykapussá tétel nagyon érdekes megfogalmazás. Én inkább azt gondolnám, hogy az, ami eddig volt, nevezetesen, hogy egy hármas rendszer működött: a B udavári Kft., a Nemzeti Múzeum, illetve a területi múzeumok, az azért mégiscsak jelentett egyfajta szakmai kontrollt vagy mégiscsak bevitt ebbe a rendszerbe. (14.40) A másik a nagyberuházás fogalma mint kérdéskör. Ez részben módosul, részben új fogalmakka l párosul. 2016tól eddig bruttó 500 millió forinttól számító beruházások és a NIF Zrt. beruházásai vagy árapasztó, tározóépítések s a többi esetén lehetett nagyberuházásokról beszélni a törvény fogalomtára szerint. Mostantól kezdve azonban nemcsak kiemel ten közérdekű beruházásokról beszélünk, ami tehát, ahogy ön is elmondta, a beruházói ügynökség beruházásaként, állami beruházásként valósul meg vagy a NIF beruházásaként vagy energiahordozók szállításához szükséges beruházásként, hanem nemzetgazdasági szem pontból kiemelt jelentőségű beruházásokról is, ami pedig, tudjuk, gyakorlatilag bárki. Bárki, aki a kormányzat baráti, családi köréhez tartozó beruházó, gyakorlatilag bekerülhet ebbe a körbe, de még a bányászati tevékenységek végzőinek köre is. Tudom, hogy önök meghirdették korábban a családok évét, és nagy szó, hogy ilyen értelemben lesz olyan családtag, aki a bányászati tevékenységet végzi nagy ipari léptékekben, és ő is majd ennek a törvénynek lesz a kedvezményezettje, az ő számára is egykapussá válik a rendszer. De én azért azt gondolom, talán a nemzeti örökségünk többet érdemelne, mint hogy beáldozzuk egyegy ilyen nagyberuházás oltárán, illetve ezen beruházások siettetése oltárán. Ahogy ön is elmondta, államtitkár úr, miután a beruházó elkezdi a beruhá zást, első lépcsőként megelőző feltárást, előzetes régészeti dokumentációt, illetve feltárási projekttervet kell készítenie, amit ezentúl a Várkapitányság fog egymaga személyesen felügyelni. Azt, hogy öt napja lesz egy területi múzeumnak a megkeresés után, hogy reagáljon, ezt én meglepően, megdöbbentően kevésnek tartom. Pontosabban amennyiben elég öt nap arra, hogy válaszoljon, az a válasz tényleg csak arról szólhat, hogy se pénz, se papira, se fegyver. Tehát sem személyi állomány, sem elég pénz, sem elég l ehetőség, elég kapacitás nincs rá, ami viszont sajnos a saját múzeumaink állapotáról ad elég szomorú képet. Tehát én ezzel semmiképpen nem büszkélkednék. Illetve mondjuk ki, hogy ha komolyan vesszük ezt a kérdést, ténylegesen ez az öt nap normál esetben se m volna elegendő arra, hogy tisztességes választ tudjon adni egy területi múzeum arra, hogy tudjae vállalni a feladatot vagy sem, és akkor nyilván jön helyette, egy intézmény helyett majd egy szakértő, aki kijelölésre kerül a Várkapitányság részéről. Vége zetül a feltárásra alkalmatlan napok alkalmassá tétele az utolsó ilyen pont. Azt gondolom, itt azért alapvetően objektív tényezőkről van szó, hogy mit jelent egy alkalmatlan nap régészeti feltárás szempontjából. Bizonyára vannak olyan eszközök, módszerek, amelyek részben alkalmassá tehetik, de alapvetően ez a kérdéskör azon áll vagy bukik, hogy mennyire sérülhet az adott leletanyag, amit
