Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. április 1. hétfő - 64. szám - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathozbenyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
1233 Mit várhattunk volna el? A pénzügyi fogyasztóvédelem markáns, brutális reagálását a közteherviselés irányába mutató módon. Ehhez képest az MNBbe olvasztott fogyasztóvédelem, pénzügyi felügyelet annyira gyenge és impotens volt ebben a kérdéskörben, hogy közöl te, igazából nincsen hatásköre, nincsen jogköre eljárni a tekintetben. Aztán jött a kormányzat egy teljesen intelligens kezdeményezéssel, bár még jobb lett volna, ha ezt a teljes átterhelési mechanizmust megszünteti, de legalább a 20 ezer forintos értékhat árt el nem érő tranzakciók esetében könnyítést foganatosított volna, a 20 ezer forint fölöttiek esetén pedig maximálta volna a még mindig indokolatlanul megfizetett díjat, mert itt megint csak egy áthárítási mechanizmusról beszélünk, de aztán ebből a kedve ző irányú módosításból visszakozni tetszettek azzal az indoklással, hogy kell a pénz a családtámogatási csomagra. Kérem szépen, a tranzakciós illeték áthárítása nem ugyanazokat a családokat érinti, akiket most kedvezményezni szeretnénk a demográfiai csomag gal? Nem lehet, hogy ez a demográfiai csomag még inkább fékezett habzású lesz abból kifolyólag, hogy ezt az elképesztő áthárító mechanizmust önök helyben hagyják? Egyáltalán nem zavarja az önök pszichéjét, lelkét, egóját az, hogy hoztak egy jogszabályt, am iben terhelték, terhelni szándékozták az érintett kereskedelmi bankokat, aztán megtörtént egy olyan áthárítás, hogy az adó vagy jelen esetben illeték befizetője már nem a kereskedelmi bank volt, csak technikailag, mert beépítette ezeket a tételeket a csoma gjaiba? Tehát önök hoztak egy törvényt, amit a törvény alanyai nem tartottak be. Ez az elképesztő jogsértés kellene hogy zavarja önöket, az lenne az egészséges, ha rosszul aludnának emiatt, és beavatkoznának. Ha pedig a pénzügyi felügyelet vagy a fogyasztó védelem azt mondja, hogy nincsen jogköre, akkor ki kell alakítani ezeket a jogköröket és lehetőségeket számára, akkor az ilyen irányú törvényjavaslatokról kéne nekünk most vitatkozni ebben a Házban. A helyzet az, hogy nem ezt tesszük jelen pillanatban, hanem megint csak kozmetikáznak. Ugyanaz történik, mint a népesedési csomagban, mondjuk, a négygyermekes édesanyák szjamentességénél, amit én egyébként támogatok, csakhogy az eredeti javaslat a háromgy ermekes édesanyákról is szólt volna, egy sokkal terebélyesebb társadalmi csoportról, mert ha négygyermekeseket vizsgálunk, azt találjuk, hogy kevesebb mint 50 ezer érintettről beszélhetünk, egy töredékük van munkaviszonyban, és egy töredékük az, aki olyan mérhető összeget keres, hogy ez az adómentesség segít rajta. Azt látjuk, a tranzakciós illetéktől kezdve a lakástakarék állami lábának beszántásán keresztül a 27 százalékos alapvetőélelmiszeráfáig, a gyermeknevelési cikkek 27 százalékos áfájáig, hogy egy nettó kifosztó mechanizmust enged működtetni ez a kormányzat, és a másik irányból engedi azokat a pofátlan áthárításokat, amelyeket egyébként egy ilyen klímában és környezetben nem szabadna engedni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Kö szönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga László képviselő úrnak. DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság ülésén jómagam azért megfogalmaztam kritikát az éri ntett előterjesztéssel kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az előterjesztés része volt, ahogy elhangzott itt előttem a korábbiakban az, hogy jelentős csökkentést, enyhítést eszközölt volna a tranzakciós illeték tekintetében, amelyről elhangzott az a kritika is, ami igaz egyébként, hogy ezt tulajdonképpen végső soron a magyar családok fizetik meg, ez egy nagyon komoly közvetett adóteher, a magyar bankolási terhek, költségek tulajdonképpen a legjelentősebbek között vannak Európában, ez egy nagyon kom oly sarca magyar családoknak. Ha tehát komolyan gondolják a családbarát politikát, akkor nyilván ezzel az adóteherrel, ezzel a nagyon komoly illetékteherrel le kéne számolni.
