Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. február 19. kedd - 54. szám - A Maecenas Universitatis Corvini Alapítványról, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány és a Budapesti Corvinus Egyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módo... - DR. VADAI ÁGNES (DK):
108 Képviselőtá rsaim! Szerintem az oktatás kérdése tényleg nemzeti ügy. Az, hogy mit tanulnak a gyerekek, milyen képességeket fejlesztünk, milyen tudással rendelkeznek, hány nyelvet beszélnek… Amúgy csak szeretném mindazoknak mondani - és itt nyitnék egy zárójelet , hog y azok, akik ma arra akarják kényszeríteni az egyetemistákat vagy az egyetemre készülőket, hogy nyelvvizsgát szerezzenek, azok legyenek szívesek, gondolkodjanak el, hogy ők hány darab nyelvvizsgával rendelkeznek itt az Országgyűlésben! Ez borzasztó fontos. Tehát szívesen elmondom itt, hogy mondjuk, én mennyivel rendelkezem, de annyit nem kell megszerezni, amennyit én szereztem, elég egy, elég egy! Önök olyan dolgokat várnak el… (L. Simon László: Csak szerényen! Szerényen!) Azért vagyok szerény, mert nem mon dom el, hogy hány van (Az elnök csenget.) , ezért nem kell annyi, amennyit én szereztem. Egyet tessenek megszerezni, azt, amit elvárnak egyébként a ma egyetemistáitól! Önök nyilván tudják, hogy az egyetemre való bejutás így is borzasztóan nehéz anyagi okokb ól, hiszen nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, különösen vidéken, kisebb településeken, különösen olyan családokban, ahol nem túl tehetősek, és önök még most egy extraköltséget is rájuk vernek. Ráadásul a Corvinus átalakításával nyilvánvaló, ezt itt már a többi ellenzéki képviselőtársam is elmondta, hogy egy elitegyetemet kívánnak létrehozni. No, de nem is csodálom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem után most szükség van arra, hogy a közgazdaságtudományi egyetemen is csak egy szűk kör, nyilván az önök és az önökhöz közel állók leszármazottai tanulhassanak, hiszen az egyetem mostani rektora, akit azért olyan elődök után ültettek a közgazdaságtudományi egyetemre, mint Andorka Rudolf, ha mond valamit a neve (L. Simon László: Mond! Mond!) , vagy Berend T. Iván, ha mond valamit a neve, vagy Rostoványi Zsolt, aki igen híres és a nemzetközi kapcsolatok szakot annak idején rendkívül jól vezető tanszékvezető volt, szóval, ilyen rektorok után került oda Lánczi András, aki csak annyit bírt talán két éve nyilat kozni: amit ma korrupciónak… - azt, hogy „ma”, én tettem hozzá , amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Szóval, itt van a Corvinus Egyetem, amely sok karcagi kislánynak vagy kisfiúnak lehet az álma. Önök olyan folyamatot alakítanak ki, amivel ezek a lányok és fiúk nem juthatnak be. Ellenben majd lesz ott lehetősége tanulni olyanoknak, akik mindig a saját lábukon állnak, akik csak betrappolnak különböző üzletágakba, és azt egész egyszerűen lenyúlják, egy olyan rektor vezet ése alatt, aki szerint az, amit mi korrupciónak gondolunk, az az önök politikája. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez nemhogy nem versenyképességi, ez nemhogy nem nemzeti, ennek semmi köze sincsen Magyarországhoz! Ez nem hazafi! Ez tisztességtelen, tisztess égtelen a jövő generációval szemben, tisztességtelen azokkal szemben, akiknek álmaik vannak, hogy ebben az országban tanulhassanak. Mert tudják, képviselőtársaim, mi lesz a vége? Az lesz a vége, hogy aki megteheti, akit majd esetleg ösztöndíjjal támogatnak , na, nem önök, hanem mindenféle szervezetek, azok egész egyszerűen megpróbálnak majd ebből az országból elmenni. Önök ezt a dolgot próbálják elérni azzal, hogy a felsőoktatást ilyen módon próbálják tönkretenni. Én arra szeretném önöket kérni, nyilvánvalóa n nagyon nehéz lesz a saját frakciójukat meggyőzni arról, hogy kollektíve utasítsák el ezt a törvénymódosítást, de gondolják végig a saját életüket, azt, hogy önök hogyan lettek országgyűlési képviselők, hogy hogyan szereztek diplomát, hogy hogyan szerezté k az első munkahelyüket! Önök között egészen biztosan nagyon sokan vannak, akik nem a kapcsolatrendszerüknek, nem annak köszönhetik a diplomájukat, nem annak köszönhetik a lehetőségeiket, hogy az önök édesanyja vagy édesapja valaki volt akár az előző, akár a mostani rendszerben. Nyilván nagyon sokan vannak önök között, akik küzdöttek azért, hogy egyetemre kerüljenek. Gondoljanak arra, amikor erről a törvényről szavaznak, hogy ma Magyarországon nagyon sok olyan kislány és kisfiú lakik, aki borzasztóan szeret ne küzdeni, csak éppen ezzel a törvényjavaslattal megfosztják őket attól a lehetőségtől, hogy közgazdaságtudományi egyetemre menjenek.
