Országgyűlési Napló - 2019. évi tavaszi ülésszak
2019. március 25. hétfő - 63. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1028 stratégiai megállapodás, én azt mondom, kilóra adtátok el a magyar munkást. Te azt mondod, tíz éve változatlan a 28 500 forin tos minimálnyugdíj, én azt mondom, hogy 300 eurós uniós minimálnyugdíj. Te azt mondod, a rokkantak csalók, én azt mondom, kártalanítani kéne a megalázottakat. Ugye, félszavakból is megértjük egymást? Te azt mondod, családi adókedvezmény, én azt mondom, azt csak a gazdagok tudják igénybe venni teljeskörűen. Te azt mondod, családi adókedvezmény, én azt mondom a családi pótlékot kéne emelni. Te azt mondod, családi adókedvezmény, én azt mondom, az anyasági támogatást is kéne emelni. Te azt mondod, családi adóke dvezmény, én azt mondom, a gyest is föl kéne emelni. Te azt mondod, befektetési célú lakásvásárlás állami támogatással, én azt mondom, szociális bérlakás. Te azt mondod, gépkocsivásárlás a luxusfeleségeknek, én azt mondom, gépjárművásárlás és átalakítás t ámogatása a mozgássérülteknek. Te azt mondod, CSOK a gazdagoknak is, én azt mondom, albérleti támogatást a fiataloknak. Ugye, mi félszavakból is megértjük egymást? Tisztelt Ház! Világosan látszik, hogy itt értékrendbeli különbségekről van szó. Önök csak a kiváltságosoknak akarnak jobb létet, mi a szűkölködőknek is jólétet szeretnénk. Önöknek csak a gazdagok gyerekei számítanak, nekünk minden gyerek számít. Önök távolodnak Európától, mi pedig ott fogunk maradni Európában. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nincs ahhoz képest nagyobb ellentmondás, mint amit a szocialisták az elmúlt három évtizedben ellenzékben mondtak és kormányon tettek. Ellenzékben önök mindig, mindent megígértek, és amikor kormányra kerültek, akkor ezzel pontosan ellentétesen cselekedtek. Sőt, most már azt a rekordot is beállították, hogy nemcsak kormány és ellenzék viszonylatában mondják és teszik pont az ellenkezőjét, hanem most már ellenzékiként is tudnak önmag uknak ellentmondani akkor, amikor éveken keresztül a Jobbikot egy náci pártnak tartották, amelyet ki kell közösíteni a magyar politikából, majd utána első számú szövetségesüknek teszik, akikkel együtt akarnak indulni a választásokon. Sőt, bizonyos esetekbe n már együtt is indultak a választásokon az elmúlt években. Tisztelt Képviselő Úr! Az önök kormányzása idején tanulta meg az ország azt a kifejezést, hogy vizitdíj, hogy kórházi napidíj. Önök keresztelték át és vezették be tandíj helyett a képzési hozzájár ulást, megnehezítve ezzel minden magyar továbbtanulni akaró gyermek családjának a döntését. Önök voltak azok, akik csak a multicégeknek garantáltak luxusprofitot, de a magyar emberektől mindig csak elvettek. Elvették a magyar családoktól a harmadik évre já ró gyest, elvették az első és második gyermek után járó adókedvezményt, a harmadik gyermek után járó adókedvezményt kevesebb mint a felére csökkentették, és még sorolhatnánk, hogy akár a támogatott lakáshitelek rendszerének megszüntetésével hogyan hajszolt ák devizahitelezésbe az embereket. És mindig a multik hangját hallották meg, sohasem az emberek hangját. Éppen ezért a minimálbért sem emelték soha olyan mértékben, mint a polgári kormányok. (11.30) Önök, akik azt mondják magukról, és most is ezt akarta s ugallni, tisztelt Korózs képviselő úr, hogy önök a kispénzű, kiskeresetű dolgozó emberek vagy segélyből élő emberek politikusai lennének. Ezzel szemben önök úgy menetelnek az éhségmenetben, hogy közben százmilliós bankszámlakivonatok vannak bécsi bankból a zsebükben, és amikor a minimálbéreket valóban emelni kellett volna, hogy a kispénzű, kiskeresetű embereknek segítsenek, akkor mindig a multik hangját hallották meg, és sohasem emelték érezhető mértékben.
