Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 8. hétfő - 28. szám - Pócs János (Fidesz) - a belügyminiszternek - „Milyen tervei vannak a kormánynak a határvédelmet illetően, hogyan biztosítható, hogy a határaink őrizete, védelme továbbra is magyar, nemzeti hatáskörben maradjon? " címmel - ELNÖK: - PÓCS JÁNOS (Fidesz):
688 viszonyokat több mutatóval, többek között az átlag és a medián alapján is lehet jellemezni, esetleg elképzelhető, hogy ez is okozott némi zavart a kérdés feltevésekor. A hazai átlagkeresetek dinamikus növekedése ténykérdés, miként a minimálbérnek és a garantált bérminimumnak esetenként az átlagkereseteket meghaladó mértékű növekedése szintén. Azt nem állította senki, és egyetlen országban sincs így, hogy a keresetek megoszlása egyenletes lenne. Ez általános dolog, valamennyi országban így van, az tapasztalható, hogy az átlagkereset fölötti bérszinteknél mi nél magasabb kereseti sávba tartozó munkavállalói kört vizsgálunk, ők annál kevesebben vannak. A nettó keresetek értékeléséhez talán érdemes figyelembe venni a családi kedvezményeket, a családi kedvezményeknek a nettó keresetekre gyakorolt hatását is. Kére m, ezt tegye meg, illetve ajánlom önnek tájékoztatásul, hogy az elmúlt három évben a visegrádi országok közül a magyarországi átlagos bérnövekedés volt a leggyorsabb ütemű. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Pócs János (Fidesz) - a belügyminiszternek - „Milyen tervei vannak a kormánynak a határvédelmet illetően, hogyan biztosítható, hogy a határaink őrizete, védelme továbbra is magyar, nemzeti hatáskörben maradjon? " címmel ELNÖK: Köszönöm, álla mtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Pócs János, a Fidesz képviselője (Hangok a DK soraiból, köztük: Ó!), kérdést kíván feltenni a belügyminiszter úrnak: „Milyen tervei vannak a kormánynak a határvédelmet illetően, hogyan biztosítható, hogy a határaink őrize te, védelme továbbra is magyar, nemzeti hatáskörben maradjon?” címmel. Pócs János képviselő urat illeti a szó. PÓCS JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Jelen kérdésem alkalmával egy történelmi párhuzammal élve szeretném kérdé semet feltenni. 1702ben a jászok sorsában kedvezőtlen változás történt: I. Lipót császár eladta a jászok, kunok lakta területet a német lovagrendnek. A jászok ezzel elvesztették szabadság- és pallosjogukat, azaz a saját független bíráskodásjogukat. Bizony akkor is volt úgy, hogy mások mondták meg, kivel, hogyan kell élni, mások bíráskodtak felettük. Ebbe azonban a jászok nem nyugodtak bele. 1745ben saját pénzükön visszavásárolták szabadságukat, régi kiváltságaikat. A szabadságnak azonban nagy ára volt. Az önmegváltás összege akkor 500 ezer rajnai forint volt, ami akkor felért Magyarország teljes költségvetésével. Bizony a jászok egyszer már elvesztették szabadság- és pallosjogukat. Olykor viszont ma is ezt tapasztaljuk. Mások akarják megmondani, hogy kivel éljünk, milyen hitet valljunk, és igen, ma is mások bíráskodnak felettünk. Mások akarják megmondani, hogy kik védjék, vagy éppen ne védjék Magyarország határait. Úgy gondolom, a párhuzam minden hithű magyar számára érthető. Ha nem állunk a sarkunkra, elve szhetünk a történelem süllyesztőjében, ahogy nálunk sokkal nagyobb nemzetek is vesztek oda, mert nem volt elég hitük, bátorságuk kiállni önmagukért, hazájukért, a szabadságukért és a függetlenségükért. Ma is látom a szemem előtt egy kis erdélyi település s zép székelykapuját, amelyre 2004. december 5én, ahogyan a székelyek mondják, a szégyen napjának hajnalán egy öreg gazda azt véste a kapuba: „Látjátok, a mindenből is lehet semmi, és a semmiből is lehet minden.” Az öreg gazda szavaival élve (Az elnök a cse ngő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) úgy gondolom, nem ismétlődhet meg még egyszer, hogy a mindenből semmi legyen.
