Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 2. kedd - 26. szám - A 2017-2030 közötti időszakra vonatkozó, 2050-ig tartó időszakra kitekintést nyújtó második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - DR. KADERJÁK PÉTER innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
488 elfogadják, a stratégia alapján ki fogunk alakítani, és azokban a szakpolitikákban, amelyekre vonatkozóan konkrét ajánlások szerepelnek a stratégiákban, mindezek megfelelő irányt szabjanak Magyarország cselekvésének az éghajlatváltozássalka pcsolatos kockázatoknak a kezelésében, és talán lehetőséget ad arra, hogy a stratégia végrehajtása során és után ne szégyenkezzünk magunk és az unokáink előtt. Hivatkoznék arra, többen is említették, hogy minden stratégia annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Bízom benne, hogy ez egy olyan stratégia lesz, amely, mivel megfelelő irányokat szab, megfelelő eredményre is fog vezetni. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, hogy a hozzászólásokban volt egy, nem egy, sok tévedés, de az egyik tévedés a z volt, hogy Magyarország késésben van az éghajlatváltozási stratégiájának a megalkotásával, lényegében nincs éghajlatváltozási stratégia. Ez nem igaz. Magyarországnak van nemzeti éghajlatváltozási stratégiája. Az első, amelyet ez az Országgyűlés 2008ban jóváhagyott, és ez 2025ig hatályos, ez jelenleg is hatályban van. Szerencsére volt már egy ilyen stratégia, de a felülvizsgálat során, amelyet most elvégeztünk, és amely során a stratégia összhangba került a megalkotás óta lezajlott klímapolitikai fejlemé nyekkel és a párizsi megállapodásban vállalt kötelezettségeinkkel, úgy láttuk, hogy a jelenlegi stratégia alkalmatlan arra, hogy korszerű válaszokat adjon azokra a kihívásokra, amelyek azóta felmerültek. Az általunk jelenleg az asztalra tett nemzeti éghajl atváltozási stratégiának az a mottója, miszerint alkalmazkodni kell az elkerülhetetlenhez, és el kell kerülni az elkerülhetőt. Egyenlő súlyt tesz az elhárításra, üvegházgázkibocsátásaink mérséklésére és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodóképesség ünk erősítésére. A jelenleg hatályos éghajlatvédelmi stratégiánk aránytalanul nagy súlyt helyez a mérséklésre vonatkozó célokra és végrehajtásukra, és sokkal kevesebbet, sokkal gyengébben szól az alkalmazkodásról. Éppen ezért szeretném azt kiemelni, hogy a jelenlegi vita alatt lévő második nemzeti éghajlatváltozási stratégiának a három fő pillére a kibocsátások mérséklése, a klímaváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodás és a tudatformálás alapján létrehozott egyensúly. Engedjék meg, tisztelt képviselő hölg yek és urak, hogy erről a három pillérről röviden szóljak. Ugyan nagyon sok minden elhangzott a vitában, de vannak olyan pontok, ahol szeretném kihangsúlyozni és megvilágítani, hogy milyen gondolkodás állt a jelenlegi javasolt, új nemzeti éghajlatváltozási stratégia javaslatai mögött. (16.50) Kezdem a mérséklés kérdésével. Mennyivel csökkentse Magyarország szennyezéskibocsátását, egész pontosan üvegházgázkibocsátását, hiszen nem egy általános környezetvédelmi stratégia vitáján vagyunk, hanem a klímastrat égiának, az éghajlatváltozás stratégiájának a vitáján. Egy számot szeretnék önökkel megosztani, amely talán megvilágítja, hogy mit tud tenni Magyarország az üvegházgázkibocsátás mérséklése révén a globális klímavédelem érdekében. Ez a szám: 0,1. Egytized százalékát adja Magyarország a globális üvegházgázkibocsátásoknak. Ebből következik, hogy Magyarország nem fogja tudni megmenteni a világot a globális éghajlatváltozástól, akkor sem, ha megszakad, akkor sem, ha olyan terheket kényszerít a magyar gazdaságr a, a magyar fogyasztókra, amelyek betartása révén veszélyeztetjük azokat a gazdasági növekedési eredményeket, amelyeket éppen az utóbbi években sikerült felmutatni, elérni, annak a reménye nélkül, hogy megmentjük a világot. Ennek nyilvánvalóan nincs különö sebb értelme. Természetesen a kibocsátásmérséklés elemi és erkölcsi kötelességünk, ezt hangsúlyozom, de az is kötelességünk, hogy megtaláljuk a kibocsátás mérséklésével kapcsolatos költségeknek és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos érdekeknek az egyensúl yát, amikor az éghajlatvédelmi és éghajlatváltozási stratégiánkat kialakítjuk, megformáljuk és végrehajtjuk. Éppen ezért - és ez egy elvi különbség több ellenzéki felszólalóval - nem vagyunk híve az erőltetett és mindenekfölött lévő kibocsátásmérséklésnek, mert ez túlzott terheket róna a magyar gazdasági szereplőkre. Kifejezetten azokon a területeken tartjuk célszerűnek a kibocsátásmérséklési erőfeszítéseket, jelentős erőfeszítéseket, ahol pótlólagos gazdasági és társadalmi hasznok reményében tesszük meg ez eket az erőfeszítéseket.
