Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. október 2. kedd - 26. szám - ELNÖK - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
395 is. Ez sok jóra nem vezet. (Dr. Gréczy Zsolt: Az Európai Néppárt is szélsőbaloldali?) Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „Mennyire hiteles a kormány politikáj a?” címmel a Jobbik képviselőcsoportjából Ander Balázs képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó. ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Látva a közoktatás területén bekövetkezett mélyrepülést, azt, hogy gyakorlatilag a fiatalok negyede funkcionális analfabétaként kerül ki a rendszerből, már a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is hathatós intézkedéseket követel. A kormánypárti tekintetes urakat és nagyságo s asszonyokat ezek a problémák kevésbé érdeklik, hiszen gond nélkül kimenthetik a gyermekeiket az akár több milliós tandíjat követelő, de jól megfizetett, válogatott tanárokat alkalmazó magániskolákba. Csakhogy a gyerekes családok 42 százaléka a létminimum alatt él, nekik, ellentétben az OrbánTiborcz famíliával, ahol nem volt probléma a 15 milliós svájci tandíj kipengetése sem, még egy különóra is gondot okoz. Az ő gyerekeiknek nem milliós Vuitton, hanem olcsó kínai táska jut. Orbán Viktor a 2010es válasz tások előtt, amikor szociálliberális ellenfeleinek oktatási rendszerét kritizálta, még így fogalmazott: egy olyan társadalmi helyzetű embernek, amilyen gyerekként ő volt, sokkal nehezebb ma az egyetemig eljutnia, mint a rendszerváltás előtti időszakban. Ne m kívánok vitatkozni az akkori megállapításának igazával, de azóta eltelt egy kis idő. Javulte bármit is a helyzet az elmúlt 8 év alatt? Milyen lehetőségei vannak most egy hasonló családi hátterű gyermeknek? Semmivel sem jobbak. A brutális szelektivitás m iatt a magyarországi iskolaügy nyugodtan választhatná mottójául azt is, hogy ahová születtél, ott is maradsz. Balog Zoltán még úgy nyilatkozott az egyik nemzeti tanévnyitón, hogy mi bízunk a magyar köznevelésben. Úgy látszik, azóta ez a bizalom önöknél elp árolgott, vagy pedig, ellentétben a propagandalózungokkal, soha nem is létezett. Gyanítható, hogy mint oly sokszor, most is arról van szó, hogy miközben vizet prédikálnak, önök bort isznak. (9.40) Hiszen mégiscsak van annak valami pofátlanul diszkrét báj a, hogy még a közoktatást felügyelő minisztérium vezetői is milliós tandíjat követelő luxusmagániskolába járatják gyermekeiket. Ez alapesetben persze magánügy, csakhogy a politikusok közszereplők, így iskolaválasztásukkal egyben értékítéletet is mondanak az ősszel 1023. tanévét kezdő magyar iskola fölött. A kormánypárti politikusokhoz hasonlóan a NER nagyparazitái sem szívesen vegyülnek a korán kelő, keményen dolgozó, ámde vagyontalan átlagemberekkel, és az integrációs pedagógiában pozitív fogalomként leír t társadalmi tapasztalatszerzést meghagyják azok gyermekeinek. A pénzes elit privát háztól házig fuvart biztosító iskolabuszos magániskoláinak védett burkában esélye sem lesz az odajáró politikuscsemetéknek, hogy megismerjék a társadalmi rögvalóságot; hogy megismerjék azt a multikultit, ahol, tudja, kedves államtitkár úr, olykor bizony előfordul, hogy némely állami iskola egyes diákjainak a háziállatai pitbullok és rottweilerek, a példaképei pedig bűnözők és uzsorások. Amikor az urizáló elkülönülés miatt az úgynevezett hazai politikai „elit” - kérem a jegyzőkönyvben majd az elitet idézőjelbe tenni - gyermekei nem tanulhatnak közösen, szünetekben nem játszhatnak együtt a bolti pénztárosok, a vasúti jegyellenőrök, az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgáló k, a kecskesajtkészítők, a cigány és nem cigány közmunkások fiaival, lányaival, úgy könnyen előfordulhat majd, hogy felnőve olyan ostobaságokat gondolnak és mondanak, mint tette azt Zsiga Marcell, amikor arról értekezett, hogy 47 ezerből is meg lehet élni. Tehát semmit nem tudnak majd az átlagemberek világáról, így annyi a társadalmi, nemzeti kohéziónak. Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor tesznek végre már azért, hogy egy átlagos állami iskola is versenyképes alternatívát nyújtson, a versenyképes oktatás ne csa k az elit csemetéinek, hanem az
