Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 11. kedd - 49. szám - A független Lengyelország helyreállításának centenáriumáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz):
3214 térképére 123 év után visszakerült Lengyelország stabilizálni tudja a függetlenségét, meg tudja őrizni ezt a függetlenségét, és aztán majd elindulhasson a fejlődés útján. Nagyon fontosnak tartom a mostani törvényjavaslatban azt a passzust, amellyel az Országgyűlés felhatalmazást kíván adni a kormánynak az oktatáspolitikában és a kultúrpolitikában kü lönböző olyan intézkedések, intézkedési tervek meghozatalára, amik a valóságban a fiatalok szintjén, a közösségek szintjén, az egyházi közösségek szintjén, a nemzetiségi közösségek szintjén tudja erősíteni ezt a mindennapi kapcsolatot, hogy ez a törvény, a lengyelmagyar barátság napja, a korábban elfogadott országgyűlési határozatok szilárd alapot adjanak ennek a barátságnak. De ezenfelül, a szavakon felül, a törvényeken felül, a jogszabályokon felül a gyakorlati tettekben, diákcsereprogramokban, tolmácské pzésben, sportrendezvényekben, egyházi rendezvényekben, közösségek támogatásában tudjuk azokat az eredményeket elérni, amelyek a fiatalokban is a lengyelmagyar barátság és az összetartozás érzetét fogja erősíteni. Mint ahogy kezdtem a felszólalásom, úgy i s zárom: ez a szövetség nagy érték, ezért fontos számunkra, hogy mindenkihez eljusson, a fiatal közösségek szintjén is érezhető legyen ez a barátság. A KDNPfrakció támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönö m szépen. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Tisztelt Országgyűlés! Minthogy nem, az összevont vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, Bajkai képviselő urat, hogy az előterjesztők nevében kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Bajkai István jelzésére:) Parancsoljon! Hat perc áll rendelkezésére. DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólóknak az t a támogatását, amely az egyes hozzászólásokból kiderült. Röviden és összefoglalóan úgy fejezhetném ki, hogy ez a törvényjavaslat megvalósítja azt, amit a történelmünk során a tetteinkkel tulajdonképpen meg is valósítottunk, azt, hogy ez a két nép olyan s zoros barátságban, olyan minőségben és olyan lelkiségben együvé tartozik, és együttesen küzdötte végig az évszázadokat, amit ezzel a törvényjavaslattal, ennek a törvénynek az elfogadásával szentesíthetünk is. Föltehetjük magunknak azt a kérdést is - bár ez nyilván meghaladja az időkeretet és a parlament lehetőségeit is , hogy vajon miért alakult ez így. Én erre próbáltam a saját magam számára is egyfajta választ adni. A hitünk, a küzdelmeink? A keletről nyugatra érkező folyamatos hódítási kísérletek, a sze nvedéstörténetünk? Az, hogy volt időszak, amikor az országainkat elveszítettük, vagy az ország egy része folyamatosan más fennhatóság alatt élt? Vajon mi volt az? S arra a következtetésre jutottam, hogy mindezek természetesen fontos szerepet játszottak, de talán - ahogy arra az előadásomban, az expozémban is kitértem - van a két nép között egy nemzetközi egyezményeket, jogi kategóriákat, politikai egyezményeket meghaladó olyan szint, olyan erkölcsiség, amit nem lehet csak pusztán és kizárólag a történelmi e seményekből levezetni. Sokkal inkább, fogalmazhatunk így is, és lehet, hogy ez egyszer még a genetika tudományával ki is fog derülni, van közöttünk rokonság, olyan rokonság, amit a mindennapjaink megélésével, a döntéseinkkel talán nem is tudunk mindig azon osítani. Ez a lelki közösség, ez a lelki és szerintem természetes rokonság és körülmény olyan szövetségessé tett bennünket, ami, azt gondolom, valóban példátlan itt Európában, és szinte példa nélkül áll az egész világ történelmében. Ennek megfelelően köszö nöm még egyszer a felszólalás lehetőségét, és azt, hogy mindenki, aki ma jelen volt itt a Házban, hozzászólásával támogatta a törvényjavaslatot, amely mindannyiunkat, az egész magyarságot, az egész lengyelséget és egész KözépEurópát szolgálni fogja, és pé ldát is mutat - ahogy az elhangzott itt a felszólalásokban - Európa népeinek, s megerősíti ezt a régiót. Remélhetőleg a lengyelmagyar barátság egy olyan évszázadot vetít elénk, amelyben a népeink
