Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 11. kedd - 49. szám - A független Lengyelország helyreállításának centenáriumáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz)
3206 A Lengyelország függetlenségének helyreállításáról szóló törvénytervezetünk, bizodalommal mondhatom, minden középeurópai nép számára példának és fontos üzenetnek tekinthet ő. 1918nak a jelentősége más a lengyel és a magyar nép számára. Magyarország tragédiája ebben az évben csúcsosodott ki, és hazánkat egyre mélyebbre taszították ellenséges hatalmak és árulók ezeréves területünk jelentős részének elvesztése útján, miközben Lengyelország visszanyerte területeit és független állammá vált. Látszólag ellentétes folyamatok zajlottak, de valójában ez a centenárium a maga ellentéteivel is egy jellegzetesen középeurópai helyzetet jelenít meg. Népeink nagyon hasonló létkérdésekkel k üzdöttek történelmük során. Visszatérő dilemmánk, hogy kinek a segítségével űzzük ki hazánkból a megszállókat, idegen hatalmakat, azok lakájait, ügynökeit. Ez az őrlődés nálunk is és a lengyel társadalomban is végsőkig megosztott táborokat hozott létre. De végső soron a belső vitáktól sem mindig mentes, nemzeti függetlenedésre törő kísérletek mindig a szabadságról, az emberi méltóságról és egy nép önrendelkezéséhez való jogáról és a haza megtartásáról szóltak. A lengyel függetlenség hamarabb szembesült a sz ovjetorosz megszállás fenyegetésével, mint Magyarország, és két évvel a létrejötte után kellett Piłsudski vezetésével 1920ig tartó háborúval visszaverni a megszálló, a kommunizmust egész Európában terjeszteni szándékozó szovjetorosz hadsereget. Ezzel eg ész KözépEurópa számára mintegy húsz évvel visszavetette a szovjet típusú kommunista fenyegetést, amiért valójában minden európainak hálásnak kellene lennie. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a lengyel hazafiaknak hazájuk védelméhez részben magyar l őszer nyújtott segítséget. A történelmi törekvéseink ugyanis nemcsak hasonlítottak a másik országban zajló folyamatokra, hanem mindig össze is fonódtak egymással. Ennek annyi megrázó, hősies jelenetét lehetne fölsorolni, hogy az napokig, hetekig tartana. A két nép spirituális összetartozása mindig is erősebb volt bármely politikai egyezménynél. A történelmi baráti viszonyunk olyan helyzetekben is egymás mellé állított bennünket, olyankor is egymásnak nyújtottunk baráti jobbot, amikor a szövevényes európai p olitikai viszonyok egymással szembenálló szövetségi rendszerekbe soroltak bennünket. Pusztán említés szintjén szeretnék néhány konkrét eseményt megidézni, miután a törvény egyik célja az is, hogy megismerjük egymás történelmét és kultúráját. Az 184849es forradalom és szabadságharc idején négyezer lengyel katona vett részt a függetlenségi küzdelmünkben. A második világháború elején Magyarország, annak miniszterelnöke, Teleki Pál miniszterelnök megtagadta Hitler parancsát, határait lezárta a német szállítmá nyok előtt, illetve nem engedte, hogy a német csapatok Magyarországon keresztül vonuljanak Lengyelország ellen, viszont megnyitotta a határt a lengyel menekültek előtt. S ha azt állítják egyes ’56os forradalmárok, hogy lengyel vér folyik az ereikben, az a zért nem költői túlzás, mert a lengyelek adták a legtöbb vért 1956ban a magyaroknak. Történelmünk legfontosabb eseményei ezek, amikor a nagyhatalmaknak - akik régiónkat védőövezetnek vagy éppen felvonulási területnek tekintették, az itt élő né peket jó esetben alkalmi útitársnak, rosszabb esetben ágyútölteléknek - ugyan kiszolgáltatottan, mégis velük dacolva az emberségre, hitünkre és szívünkre hallgattunk, megőriztük méltóságunkat, és nem tettük meg az elvárt ellenséges lépéseket egymással szem ben. Ekkor és ettől vált sikeressé a lengyelmagyar szövetség. Ebből az egymás iránti kölcsönös szeretetből, tiszteletből és bajtársiasságból tud ma is kinőni egy középeurópai erő. Az, hogy a független Lengyelország ma létezik, egy hosszú történelmi folya mat következménye, amely a lengyelek kitartásának, rengeteg áldozatnak és - nem túlzás ezt mondani - isteni csodának is köszönhető, és büszkék vagyunk arra, hogy ebben egy kis részünk nekünk, magyaroknak is lehetett. Azonban az, hogy nemcsak egymással párh uzamosan küzdöttünk a függetlenségünkért, hanem egymás történelmében kölcsönösen egymást segítő módon részt is vettünk, az a nemzetközi jogi, illetve politikai fogalmak szerint nem is pontosan leírható, magasabb erkölcsi szintre emelte kapcsolatainkat, egy más iránti elkötelezettségünket és nehéz közös sorsunkat. A törvény célja tehát egyrészt ennek a történelmi szövetségnek a deklarálása, másrészt ennek a továbberősítése.
