Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. december 3. hétfő - 47. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3029 A kormány tehát az elmúlt időszakban ha tározott lépéseket tett a munkabérek színvonalának jelentős emeléséért és a gazdaság kifehérítéséért. A javaslat ennek a folyamatnak a része. A kormánypárt nemhogy lerontaná a munka világának szabályait, hanem támogatja működését. Köszönöm figyelmüket. (Ta ps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMPképviselőcsoport részéről: „Kinek az oldalára áll a magyar korm ány Katowicében?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. SCHMUCK ERZSÉBET (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tegnap kezdődött Katowicében a klímacsúcs, aminek tétje sokkal nagyobb, mint a korábbi részes felek találkozóié. Azt gondolom, még a pá rizsi klímacsúcsnál is nagyobb, hiszen nemrégen jelent meg az IPCCjelentés, amely elég sötét képet fest a jövőről. És ha nem cselekszünk gyorsan és érdemben, akkor bizony a jövőnket veszélyeztetjük. Csak emlékeztetőül: a párizsi klímacsúcs azt tűzte ki cé lul, hogy a hőmérsékletemelkedés 2 Celsiusfokon belül maradjon, de a 1,5 Celsiusfok a kívánatos. Azt viszont már tudjuk, hogy ha az önkéntes vállalásokat nézzük, amit összeadtak, amit a kormányok önkéntesen vállaltak a csökkentésre, az 3 Celsiusfok fel ett marad. Ami nagyonnagyon nagy probléma, és ez tragikus jövőt fog jelenteni az emberiség számára. Ezzel szembe kell néznünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a világ országai különböző arányban, de összességében elfogadhatatlan mértékben és egyre gyors uló ütemben élik fel a Föld igencsak véges erőforrásait. Az ember felelőtlen viselkedése következtében napjainkra az emberiség egyik legnagyobb közös problémája az éghajlatváltozás lett. Az ENSZ legutóbbi jelentése szerint az emberiségnek alig tíz éve mara dt arra, hogy csökkentse a légkörbe jutó és az ott felhalmozott széndioxidmennyiséget, különben drámai környezeti, társadalmi és gazdasági változásokkal kell szembesülnünk. A kritikus szintet jelentő 1,5 Celsiusfokos globális átlaghőmérsékletemelkedés elérése már 2030ra várható, még akkor is, ha addigra minden egyes ország legalább 45 százalékkal csökkentené a széndioxidkibocsátást, és a hasznosított energiaforrások 85 százaléka megújuló energiaforrásból származna. De mit tesz Magyarország, miközben Európában az egyik legérzékenyebb és legsérülékenyebb térség vagyunk az éghajlatváltozás tekintetében? Mit tesz a magyar kormány, hogy hazánk és tágabban a Kárpátmedence ne váljon egy élhetetlen, kietlen régióvá? Sajnos szinte semmit. A nemzeti éghajlatvá ltozási stratégia, amit nemrégiben tárgyalt a parlament, nem túlzok, ha azt mondom, hogy megkésett és nagyon kevés. Több éves csúszással és a megváltozott hazai körülményeket nem figyelembe véve került az Országgyűlés elé. Ugyanis egy olyan kiinduló helyze tre épült, mint amilyen a rendszerváltás utáni gazdaságszerkezeti átalakítás, illetve a pénzügyi és gazdasági válság hatásainak következtében volt. Ezzel szemben a széndioxidkibocsátás tekintetében 2015tól évente átlagosan 5,6 százalékos növekedés tapas ztalható, ami meghaladja a GDP ez idő alatti 24 százalékos növekedési ütemét. Vagyis a magyar karbonintenzitás romlik, fenntarthatatlan pályát mutat. A NÉS ezért már most elavult. Arról pedig nem is szólva, hogy az alkalmazkodási feladatok számbavétele, m eghatározása, azok végrehajtási ütemezése, a végrehajtás feltételeinek biztosítása messze alatta maradnak a szükségesnek. A kormány valódi álláspontját Szijjártó Péter mondta ki nemrégiben: a német autógyárak kiszolgálása fontosabb, mint a magyar emberek e gészsége. Sajnos a kormány egész környezetpolitikája ezt támasztja alá. A környezetvédelmi intézményrendszer teljes leépítésétől kezdve az egyszer használatos műanyagok betiltásának elszabotálásáig, a lakóépületek szigetelése helyett a drága és veszélyes P aksi Atomerőmű bővítéséig terjed a magyar kormány gondolkodása, ha a közös jövőnkről és a klímaváltozás megfékezéséről van szó.
