Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. szeptember 17. hétfő - 22. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
31 Ezen alapelv és az ebből kibontott három célkitűzés tulajd onképpen valamivel szemben is meghatározható. Ugye, jelen pillanatban a nemzetközi humanitárius segélyezési politika nem bilaterális, hanem multilaterális alapú. Ez azt jelenti, hogy a fejlett világ országai dollármilliókat öntenek nemzetközi segélyezési p rojektekbe, nemzetközi konzorciumokba, aminek a hatékonysága és fókuszáltsága finoman szólva is erősen kétséges. Magyarország Kormánya úgy gondolja, hogy ezt a típusú segélyezési politikát fel kell függeszteni, és a nemzetközi közösségnek egy bilaterális a lapú, valódi, hatékony és eredményes fejlesztéspolitikai irányba kellene elfordulni. Mi ezt is próbáljuk támogatni azzal a programmal, amit elindítottunk. Azt gondoljuk, hogy ezek a fejlesztéspolitikai, segélyezéspolitikai projektek azért futnak zsákutcába , mert hiányzik belőlük a személyes kapcsolat, mert nem szólnak másról, mint az évtizedek alatt kialakult nemzetközi intézményrendszer fenntartásáról, létezésének legitimálásáról, magának az intézményrendszernek a megerősítéséről. Tehát a fejlesztési proje ktek, humanitárius segítségnyújtási projektek elsősorban nem azoknak szólnak, akik miatt vannak, hanem azoknak szólnak, akiknek a feladatuk lenne ezt végrehajtani. Ez egy olyan gyakorlat, amit megítélésünk szerint meg kell szüntetni, Magyarország Kormánya pedig programadó és programalkotó szeretne lenni e tekintetben. Az üldözött keresztény közösségeknek nyújtott támogatások eddig összesen 35 ezer főt érintettek, 8700 család visszatérését, illetőleg helyben maradását tudtuk eddig segíteni ilyen bilaterális, nemzetközi partnerek igénybevétele nélküli csatornákon keresztül. A segítségnyújtás elsősorban a KözelKeletre és a szubszaharai régióra összpontosul, ráadásul olyan válságrégiókba, ahová más projektek nem érnek el. Erről nekem személyesen volt szerencsém meggyőződni mind Irakban, mind Nigériában, ahol iskolát építettünk, ahol lakóházakat állítottunk helyre, ahol oktatási és humanitárius projekteket finanszíroztunk, sőt energetikai korszerűsítési projekteket is indítottunk. Végül, de nem utolsósorban felhí vnám a figyelmet az ösztöndíjprogramunkra, amelyet fiatal, üldözött keresztények számára indítottunk el, és ami példaértékű a világban. Azt gondoljuk, ez egy rendkívül fontos, nemzetstratégiai szempontból is rendkívül fontos és rendkívül sikeres projekt, a mi, jól figyelve a nemzetközi folyamatokat, egyre több kormány és egyre több potenciális szövetséges érdeklődését kelti fel. Ebből következően döntött úgy a magyar kormány, hogy megemeli ezt a projektet, és a következő időszaktól kezdve államtitkárság kere tében foglalkozik a Miniszterelnökségen belül ezzel a kérdéskörrel, és azt reméljük, hogy az ezzel összefüggő erőfeszítéseinket fokozni tudjuk. Ebben kérném az önök és az egész Országgyűlés támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti pa dsorokban.) ELNÖK : Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMPképviselőcsoport: „Merre tová bb Magyarország?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. SCHMUCK ERZSÉBET (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor a választások után arról beszélt, hogy 2030ig tervez miniszterelnökként, és hogy addigra Magyarországot az U nió öt legélhetőbb államának egyikévé teszik. Hangzatos kijelentés, de azt már tudjuk, hogy az ilyen kijelentések nem sokat érnek. A rendszerváltás utáni politikai elit azt ígérte a magyar népnek, hogy rövid időn belül olyan életszínvonalon élünk, mint a s ógorok. Ebből azonban semmi sem lett, sőt, a leszakadásunk folyamatosan nő. Egyébként is, ha a miniszterelnök 2030ig tervez, akkor nem elegendő azt mondani, hogy „folytatjuk”. A kormánynak legalább most be kellene mutatni a 2030ig szóló tervét, amelyben értékelik, hogy melyek a mai Magyarország legnagyobb társadalmi, gazdasági és környezetpolitikai kihívásai, figyelemmel a globális kihívásokra, és ismerteti, hogy ezekre a kihívásokra a kormány
