Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Egyes szociális, gyermekvédelmi tárgyú, valamint egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
2961 Én pusztán csak azt kérném államtitkár úrtól, hogy a saját maguk által támogatott, finanszírozott, fölkért szakértők véleményét vegyék figyelembe; ne az ellenzék véleményét, lehet ránk legyinteni. De azoknak a szakembereknek a véleményére ne legyintsenek, akik önökn ek dolgoznak, vagy az önök támogatásával dolgoznak, mert igenis ők valóban jó stratégiai dokumentumot tettek le az asztalra. Magyarul, ne a látszatmegoldást, hanem a valós megoldást válasszák. Nem véletlen, hogy ennek a dokumentumnak a címe, államtitkár úr , az, hogy az utcától a lakásig. Tehát nem a börtönig, hanem az utcától a lakásig, és ez egy fontos különbség, bármennyire is az önök számára ez nem jelent jelentős különbséget. A harmadik téma az álcivilek. Állandóan azt hallom, hogy itt mindenki álcivil. Aki bármilyen véleményt fogalmaz meg, esetleg kritikusan áll a kormányhoz, az álcivil. Így lehet a legkönnyebben aláásni a fideszes szavazók körében ezeknek a civileknek a tekintélyét. Én az önök helyében inkább odafigyelnék ezeknek a civileknek a mondata ira. Én sokkal inkább álcivilnek tartom például a CÖFöt, amelyik félmilliárd forintot kap közgondolkodás fejlesztésére, és annyira transzparensen működik. Egyáltalán, hogy tudjuk, hogy ennyit kapott, azért külön pereskedni kellett. Most azért kell külön p ereskedni, hogy egyáltalán tudjuk, milyen tevékenységre költötték el ezeket a forrásokat. Bevallom őszintén, hogy én ezeket a civil szervezeteket, mint amilyen például a CÖF, sokkal inkább polgári öntevékeny csoportnak szoktam hívni, rövidítve PÖCSnek. S azt gondolom, a munkájuk is olyan, mint amilyen a nevük. Polgári öntevékeny csoportként működnek, tehát tulajdonképpen PÖCSök. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor utóbbi kijelentéséért, képviselő úr, figyelmeztetésben részesítem. Úgy gondolom, önnek mint az MSZP volt elnökének, különösen oda kell figyelni, hogy mi hangzik el a szájából. Rendes felszólalásra, ismételt felszólalásra Varju László képviselő úr következik. Parancsoljon! VARJU LÁSZLÓ (DK ) : Köszönöm szépen. Igyekszem nem túlfeszíteni az általános vita kereteit, és majd ennek megfelelően néhány olyan tételre még felhívni a figyelmet, ami, azt gondolom, hogy államtitkár úr számára talán fontos lehet, és az érveket gazdagítja. Az a helyzet, h ogy akikről beszélünk, és amilyenben ők vannak, azok nemcsak a mi megítélésünk, nemcsak az ő megítélésük, de az államtitkár úr, illetve a minisztérium által is pontosan definiált. Akikről beszélünk, akik az otthonápolást végzik, és hogy nekik milyen körülm ények között kell helytállni, azt maga a minisztérium rendelete is pontosan leírja, hogy mit kell csinálni. Ennek ismertetésével szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy akik ezt a munkát végzik, azok számára az otthonápolás mint munka, az jogilag valószí nűleg a minisztérium számára másként értelmezendő, értelmezhető, de ők ezt nem tudják másként értelmezni. Éppen ezért szükséges az, hogy önök ezt jogi értelemben is elismerjék. Ami arról szól tehát az önök definíciójában, ha a gyermek csakis betegségből, f ogyatékosságból eredően mások segítsége nélkül önállóan nem képes illemhelyet használni és lakáson belül segédeszköz igénybevételével sem közlekedni, valamint ha ezen túlmenően az alábbi három tevékenység közül legalább kettőt önállóan nem képes elvégezni: étkezés, öltözködés és tisztálkodás, akkor minősül valaki ennek. És ő segítségre szorul. És ha abból a példából indulok ki, aki lehet akár 15, 35 vagy 55 éves, az ő megsegítésük igenis olyan tevékenység, amelynek elsődleges szempontja, hogy legyen olyan é rzelmi kötődés, amivel ő ezt akarja csinálni, de ha ő ezt megteszi, és ebben az értelemben átvállalja a felelősséget az állami intézményrendszertől, akkor önöknek pedig arra kell törekedni, hogy ezt a tevékenységet biztosítási jogviszonynak is elismerjék. Aki ezt végzi, és tegyük még hozzá azért, mindenki gondoljon bele, nemcsak az életkor, hanem az, aki 25, 35 vagy 55 kilogramm, az a magatehetetlen személy, akit egyébként gondozni kell, akkor ez egyértelműen abba a kategóriába tartozik, ami, azt hiszem, ho gy komoly fizikai aktivitást, munkát is igényel az ápolók részéről. Éppen ezért az ő részükre a szolgáltatási idő, a jogosultság, a biztosítási
