Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 29. csütörtök - 46. szám - Az energetikai tárgyú törvények, valamint egyes klímapolitikai és adózási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2930 A törvényszöveg arra utal, hogy a kormány a villamosenergiaiparban és a távhőszektorban kívánja erősíteni a kormányzati befolyást, várhatóan olyan formában, hogy piaci szereplőket szorít ki onnan, és kormányköze li szereplőket hoz helyzetbe. Ezeket a lépéseket az Orbánkormány, amikor éppen veszi a fáradságot, hogy megindokolja, mit miért tesz, rendszerint fogyasztóvédelmi szempontokkal szokta alátámasztani, ugyanakkor az elmúlt nyolc évben azt kellett látnunk, ho gy a fogyasztók jogai például a számlázás átláthatóságával, a leolvasások időbeli észszerűsítésével kapcsolatban szemernyit sem erősödtek, miközben a kormányzat alaposan átrendezte a piacot. Tartunk tőle, hogy a valódi motiváció most sem a fogyasztók helyz etének javítása, hanem sokkal inkább a piac befolyásolásának szándéka. Az LMP számos alkalommal elmondta már, hogy az olyan jelentős környezeti hatású természetes monopóliumok esetében, mint amilyenek az energiaszolgáltatók, nem ellenzi a közösségi tulajdo n térnyerését. A közösségi tulajdon azonban a mi véleményünk szerint nem a Nemzeti Közművekhez hasonló, áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen állami mamutvállalatokat vagy Mészáros Lőrincféle, kormánybarát oligarchákat és egyéb családi vállalkozókat jelen t, hanem a nyugateurópai gyakorlatnak megfelelően az önkormányzati, a szövetkezeti és az állami tulajdon olyan sokszínű elegyét, ami a helyi közösségek kezébe adja a termelés és az árak ellenőrzését. Ennek a fajta közösségi tulajdonnak azonban Magyarorszá gon a nyomát sem látjuk, és az Orbánkormány láthatóan most sem ebbe az irányba kíván haladni. A javaslat egyik fejezete „a villamosenergiapiaci verseny erősítése” (sic!) címet viseli, valójában azonban nem a versenyt, hanem az energiahivatal beavatkozási jogosítványait erősíti, azét az energiahivatalét, amelyet eddig sem zavart, hogy Mészáros Lőrinchez és Tiborcz Istvánhoz kötődő cégek vásárolják meg, a magyar hatósági rendszer aktív közreműködésével sokszor nyomott áron, a hazai energiaszektor egyre nagy obb hányadát. A piacfelügyeleti eljárás részletes szabályait ugyanúgy a kormány állapíthatja majd meg rendeletben a törvényjavaslat elfogadása esetén, ahogyan a megújuló energiaforrásokkal termelt áram kiemelt és garantált átvételének reguláit is. Ismételt en hangsúlyozni szeretném: egyetlen alkalmat sem láttunk az elmúlt nyolc évben, amikor a kormány ezeket a jogosítványokat a verseny erősítésére és ne privilegizált tulajdonosi csoportok előnyben részesítésére használta volna föl. Ugyanezt látjuk és ugyanez t a hatást valószínűsítjük a földgázpiaci szabályozás átalakításánál, ahol pillanatnyilag a magyar kormány tesz a legtöbbet az átlátható viszonyok megteremtése ellen, hiszen titkos tartalmú szerződésekben szerzi be a földgázt Oroszországtól, és hasonlóan t itkos szerződésekkel bocsátja Oroszország rendelkezésére a magyar gáztárolókapacitás egy részét. Ahogyan a távhő- vagy a villamosenergiaszektorban, úgy a gázpiacon is minden, a tulajdonosi viszonyokat érintő piaci eseményhez az energiahivatal, végső soro n a kormány engedélye kell a jövőben, ami egyértelműen az Orbánkormány egyik legkártékonyabb gazdaságpolitikai húzásának, a járadékvadász gazdasági modell további kiterjesztésének szándékára utal. A kormány eldönti, hogy ki és milyen feltételekkel kereske dhet az ismeretlen áron beszerzett gázzal, a lakosság kötelezően fizeti a számlát, a profit pedig azoknál jelentkezik, akiket a kormányzat erre kijelöl, ahogyan azt az egyetlen év alatt multimilliárdossá tett METcsoport esetében is láthattuk. Gyászos a tö rvénytervezetben szereplő energiahatékonysági intézkedéscsomag is. A 2010es választási programban a Fidesz még évente az épületállomány 10 százalékának energiahatékonysági korszerűsítését ígérte. Ha 2010ben elkezdték volna, már a végénél járnánk, ebből a zonban mára annyi maradt, hogy kizárólag a középületeknél évente 3 százalékot kellene az energiahatékonysági minimumkövetelmények szintjére felhozni. Azt kérdezem: kiszámoltáke önök, hogy ebben a tempóban mikor lesznek energetikailag korszerűek a magyar é pületek? Mert mi azt gondoljuk, hogy úgy nagyjából három évtized alatt. Ez több, mint amennyi idő a rendszerváltás óta eltelt. Önök mindig a kötelező kazáncserétől meg az energetikai szakreferensek és energetikai auditorok kötelező foglalkoztatásától, vagy is az értelmetlen bürokrácia szaporításától várják a
