Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
2912 törvényjavaslatba, hanem azért is, mert e miatt az eljárás miatt sorra mennek bele olyan helyzetekbe, amikor életszerűtlen, gyakorlatilag nem megvalósítható szabályozások születnek, vagy olyan szabályozás ok, amelyek lényegében kárt okoznak abból a szempontból is, nemcsak az érintettek élete szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy a szolgáltatás minősége, az állam által nyújtott tevékenység minősége sérül, mert a munkavállalók számára olyan felesl eges formális kötelezettségeket szabnak meg, amelyeknek értelme nincsen, a munka minőségét nem javítják, ugyanakkor viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy az önök által a nyakukba ültetett politikai főnökök hatalmaskodjanak felettük. Ennek hosszabb távon a z állampolgárok fogják meginni a levét, hiszen ma is látjuk azt, hogy nem mindig egyenletes az ügyfélbarátság az állami szolgáltatások különböző területein, és ebbe a rendészetet is beleértem, most nyilván még inkább így lesz, még kevésbé számíthatnak majd az ügyfelek arra, hogy tisztességes eljárást kapjanak és türelmes ügyintézőkkel találkozzanak. Ez a törvényjavaslat álláspontunk szerint a maga konkrétumában pedig egyszerűen felesleges. Egy olyan új jogviszonyt hoz létre, amire semmiféle indok nincs egyé bként, logikus, észszerű indok, sem a javaslatban magában, sem az indoklásban. Ugyanis ma egy teljesen világos, egyértelmű képlet van. Van, akinek vagy olyan speciális feladata van, amihez szükséges a kvázi katonai fegyelmi rend, szükséges a speciális jog, az egyéni szabadságjogok különös korlátozása indokolt és arányos; és van egy csomó olyan dolgozója a rendészeti szervezeteknek is, akik pontosan olyan ügyintézői munkát végeznek, vagy akár kiszolgáló tevékenységet, ahogy azt képviselő úr olyan éles elméve l megvilágította, amihez egyáltalán nem szükséges semmilyen speciális jogállás, mert az, hogy egy szabálysértési ügyintéző egy rendőrkapitányság épületében üldögél és nem egy önkormányzat épületében vagy egy kormányhivatalban, őszintén szólva, ez az ő munk ája szempontjából lényegi, érdemi különbséget nem jelent. Innen kezdve pedig önök létrehoznak egy jogállást, és ha jóindulatúak vagyunk, akkor ez egyfajta hatalmi mánia, hogy legyen nekünk is egy külön speciális, ha már van a kormányhivataloknak külön korm ánytisztviselője, van a kormánynak magának kormánytisztviselője, akkor legyen még a rendészeti területnek is egy speciális, lényegében köztisztviselője. Ez egy nagyon rossz irány, államtitkár úr, mert még inkább szétforgácsolja az egész közszolgálatot, még inkább egyéni pályákat hoz létre, egyéni helyzeteket hoz létre, amiket aztán különkülön kell szerelni és javítani. Ugyanúgy nem fog illeszkedni ez a fajta egyenmegoldás minden rendészeti, köztisztviselői rendészeti tisztviselőre, mint ahogy az eddigi meg oldások sem illeszkedtek. Ahelyett tehát, hogy kitalálnának egy jól működő közszolgálati rendszert, megint azzal próbálkoznak, hogy külön kis dobozokba dugdossuk bele a közszolgálat egyes szereplőit. Ennek nem sok értelme van. Arról Harangozó képviselő úr és előtte képviselő asszony részletesen beszélt, de nem ismétlem meg, csak megerősítem. Ráadásul olyan fokú korlátozás található ebben a törvényben ezeknek a rendészeti köztisztviselők vagy tisztviselők esetében, amely se nem arányos, se nem indokolt. Semm i sem indokolja ezeket a korlátozásokat. Az ő tevékenységük általában nem olyan, amihez szükség lenne a személyiségi jogok ilyen fokú korlátozására. Megint azt kell mondanom, hogy önök vagy túllőnek a célon, vagy pedig éppen ez a céljuk, az, hogy újra az e gész rendészeti közigazgatásból egy, még csak nem is rendőri - mert most nem akarnék itt történeti vonatkozásokba belemenni, de tudjuk, hogy ez a fajta katonásan szervezett rendőri szervezet maga is egyébként a kommunista időszak és részben az azt megelőző önkényuralmi időszak következménye , még csak a magyar rendészeti hagyományoknak sem megfelelő módon újra egy olyan katonai szervezetet ráerőltetni a rendőrségre, és nemcsak a rendőrségre, mert ott ez van, de ráerőltetni a rendészet további területeire i s, a nem hivatásos állományra is, amely egyébként nem jó azoknak, akik ebben benne vannak, és nem jó azoknak, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek ezzel a szervezettel. Akiknek ez jó, azok egyedül önök,
