Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2910 A közalkalmazottak között, államtitkár úr, milyen arányban vannak ezek, tudjae ? Tehát hány olyan ember lesz, aki közalkalmazottként 102030 évet lehúzott már a közigazgatásban, kiszolgálva a rendőrség bármely szervét, és február 1jétől azt mondják neki, hogy kedves Béla, kedves Margit néni, ennyi volt? Hiába gyűltek az évek, hiába gyűltek a kedvezmények közalkalmazottként, bármilyen jogot - akár szabadság tekintetében - hiába szerzett meg, a munka törvénykönyve február 1jétől, ennyi volt, kezdje elölről. Én szeretném kérdezni, államtitkár úr, tudjae, hogy hány ilyen ember lesz, é s hány embert érint ez ilyen módon. Az új jogviszonyban szinte minden hivatásosokra jellemző korlátozást megkapnak a dolgozók: elérhetőség és tartózkodási hely bejelentésére kötelesek lesznek; visszarendelhetők lesznek; véleményszabadságuk jogainak korláto zását el kell tűrniük; közjogi tisztségek betöltésének korlátozását; összeférhetetlenséget; kifogástalanéletvitelellenőrzést, amiről tudjuk, hogy egy kvázi titkosszolgálati módszerekkel is történő ellenőrzés; a munkavégzésük technikai eszközökkel történő ellenőrzését, ami konkrétan a munkavégzésük alatt lévő, őket titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelést jelent. Csak egy pillanatra álljunk meg! Beszélünk például a konyhás nénikről, államtitkár úr, tehát a közalkalmazottak, akik a rendőrséget kiszolgá lják, ez egy konkrét kategória. Természetesen nagyon fontos lesz majd a kifogástalan életvitel, és a munka során titkosszolgálati eszközökkel megfigyelni a méltán sokszor világhírű kém, és nem tudom, milyen konyhás néniket. Kinevezés módosításához sok eset ben nem kell a dolgozó beleegyezése. Illetmény megállapításánál, képzési, továbbképzési és vizsgakötelezettségek megállapításánál, munkakör, feladatkör változással történő módosításánál, a munkavégzés helyének a település területén belüli megváltoztatásáho z. Ideiglenes átirányítás és átrendelés szabályai messze meghaladják a munkavállalótól elvárható terheket. Ugye itt döntő többségében - szinte a hivatásosokhoz hasonló módon - a munkavállaló beleegyezése nélkül lehet őket, mint egy munkaerőkölcsönző cégné l, jobbrabalra küldözgetni. A rendvédelmi szerv vezetője állapítja meg a munkakörök kategóriákba rendezését, és ugyanő állapítja meg, a rendvédelmi szerv vezetője az elfogadható végzettségeket. Ezt hogy kell elképzelni, államtitkár úr? Az egyik rendvédelm i szervnél, az egyik rendőrségi szervnél majd ugyanahhoz a munkakör beosztásához egyfajta végzettség lesz előírva, a másiknál másfajta végzettség lesz előírva? Az egyik helyen az egyik ember ugyanazért a munkáért vagy hasonló munkáért „A” bért fog kapni, a másik helyen meg „A+2”t? Tehát hogyan lehet az, hogy rendvédelmi szerv vezetőjének a hatáskörébe ilyen szintű munkajogi lehetőségeket adnak, ami nyilvánvalóan még azzal is járni fog, ha jól értjük, államtitkár úr, hogy nemhogy miniszteri rendeletbe, nemh ogy kormányrendeletbe vagy magába a törvénybe nem fog bekerülni, hogy milyen feltételekkel, ki milyen végzettséggel, ki mennyit kereshet annál a rendvédelmi szervnél, hanem a rendvédelmi szerv vezetője diszkrecionális jogkörében dönti el. És reméljük, hogy a faliújságra majd legalább kiírja, hogy aki bemegy az épületbe, az tudja, hogy mihez is kell tartania magát. Szerintünk ez nevetséges, jogállamban egyébként ilyen nem fordulhatna elő. A vezetőknek le kell tenni a rendészeti szakvizsgát, de rendvédelmi sz ervnél betöltött gyakorlattól el lehet tekinteni. A vezetőktől nagyon durván meg lehet szabadulni. Ez, mondjuk, nem olyan nagy újdonság már az elmúlt évek törvénymódosításai alapján, hogy indoklás nélkül le lehet váltani. De az igazán durva az, hogy másik munkakört csak akkor kell felajánlani, ha van ilyen. Ha a felajánlott munkakört nem fogadja el, akkor nem felmentik, hanem a visszautasítást lemondásnak kell tekinteni, így tehát sem végkielégítés, sem felmentési idő nem jár. Ha valakit ki akarnak rakni, s zó szerint ki akarnak csinálni egy szervezeten belül, akkor ez körülbelül két percébe fog kerülni bármelyik vezetőnek. Ha a munkavállaló kiszolgáltatottságáról beszélünk, akkor azt hiszem, erről többet nem kell szót ejteni.
