Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A Magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2897 összetartozás napja határozati javaslatot is hat parlamenti párt nemcsak hogy támogatja, hanem előterjesztő képviselőket adott ehhez a határozati javaslathoz. Egyetlen parlamenti erő, az önmagát Demokratikus Koalíciónak nevező szélső séges szekta az, aki nem támogatja ezt a határozati javaslatot. Ez a határozati javaslat evidencia, amit mégis meg kell erősítenünk. Több oka is van ennek. Jó ideje szétszakítva élünk az erdélyi magyarságtól és benne a székelyföldi székelyektől, nemcsak sz áz éve, hanem több száz éve így van ez. Annak idején ott az erdélyi gyulák világa is olyan távoli, misztikus és különálló világ volt, és ez csak fokozódott akkor, amikor a XVI. században három részre szakadt az ország. A mai anyaország közepén a török hódo ltság volt, nyugati és északi keskeny sávjában a Habsburgok uralta Magyar Királyság, és létezett különállva az Erdélyi Fejedelemség, aminek történelmünkben megvolt az a jelentősége, hogy akkor, abban az időben, amikor haza nem létezett, csak nemzet, az az Erdélyi Fejedelemség testesítette meg a magyar államiságot. A török kiűzése után is külön kezelték Erdélyt, hiszen a Habsburguralom alatt az Erdélyi Fejedelemség külön igazgatás alatt szerepelt a birodalomban, és pontosan erre vonatkoztak a ’48as idők, h iszen ’48 márciusában is a 12 pont egyik hangsúlyos eleme volt az unió Erdéllyel. És trianoni elszakítottságunk, szétszakítottságunk most már közel száz esztendejéről is sokszor ejtettünk szót. A kapcsolat helyreállításáért, határokon átívelő helyreállítá sáért sokat tettünk az elmúlt időkben. Alapvető tény, amit egyébként a „székelymagyar” szókapcsolat is kifejez, hogy egy magyar nép tagjai vagyunk. Egyébként a székelység léte erőt ad nemzeti identitásunkhoz, és viszont is, az anyaország és más határon tú li magyar közösségek is erőt kapnak és adnak a székelységnek és az ő fennmaradásukhoz Romániában. Evidencia és mégis megerősítjük ezt az összetartozást, és a megosztás volna a legnagyobb hiba. Egykét héttel ezelőtt tárgyalta itt a Magyar Országgyűlés azt a javaslatot, amely szerint a székelység, a székelyek egy külön nemzetiség Magyarországon. Nagyon helyesen a parlamenti többség ezt a kezdeményezést elutasította, bármennyire is rokonszenvezünk a székelyekkel, akár a Magyarországon élő székelyekkel, mégis egy ilyennek a támogatása, amikor arról döntünk, hogy különállunk magyarok és székelyek, ez nemcsak hiba, hanem bűn lenne. Bűn lenne lehetőséget adni egy következő román népszámláláson ahhoz, hogy a kérdezőbiztos feltegye azt a kérdést, hogy „Magyar vagy, vagy székely vagy?” Mindjárt nem egy másfél milliós magyar közösségről beszélünk Romániában, hanem akkor sokkal kevesebbről, és ez a megosztás tovább veszélyeztetné a magyarság megmaradását, nyelvhasználatát, kultúrához való hozzáférését. Tisztelt Ház! A m agyarszékely összetartozás erőt ad a székelyeknek. Azt gondolom, hogy ha ezt a határozati javaslatot elfogadjuk, ez erőt ad a harcukhoz, ahhoz a harchoz, amit az autonómiáért vagy az önrendelkezésükért vívnak. Meggyőződésem, hogy az autonómia az, ami való ban a hosszú távú megmaradást, boldogulást segíti, és egyébként a többségi állam számára is elhozza a társadalmi békét és a prosperitást. Ehhez minden segítséget meg kell adnunk, ha kell, gazdasági eszközökkel, ha kell, politikai eszközökkel vagy ha kell, diplomáciai eszközökkel, hogy ebben segítsük a székelyeket. Bethlen Gábor szavaihoz nyúlnék vissza, aki azt mondta, hogy nem tudjuk mindig megtenni azt, amit kell, de mindig tegyük meg azt, amit lehet. És amit lehet, azt most is tegyük majd meg a székelyek támogatása ügyében. A határozati javaslat egy történelmi eseményre is emlékezik. Egy főhajtás a székely hősiesség előtt, főhajtás az agyagfalvi székely nemzetgyűlés előtt. Akkor, ott a székelyek kiálltak a nemzetért, kiálltak az áprilisi törvényekért, és a Habsburgok által feldühített tömegekkel szemben képesek voltak megvédeni a forradalom eredményeit, valamint az erdélyi lakosok biztonságát is garantálták. Tiszteletre méltó volt a kiállásuk és a magyar nemzet iránt tanúsított szeretetük, amelyről méltóké ppen kell emlékezni.
