Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A Magyar-székely összetartozás napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik)
2895 szabadságharc ügyét, nem utolsósorban pedig véglegesen kijelölte a s zékelység helyét az egységes magyar polgári nemzetben. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan tudom, hogy sok, nemzetben gondolkodó magyar embernek szívmelengető érzés a székelység önálló nemzeti mivoltáról beszélni, illetve azt szorgalmazni. Az t is pontosan tudom, hogy az interneten számos butaság kering ezzel kapcsolatban, hogy ha Magyarország önálló nemzetiséggé nyilvánítaná a székelyeket, akkor majd Romániának például rögtön területi autonómiát kellene biztosítani a számukra. E Ház előtt is v olt ezzel kapcsolatban egy határozati javaslat, amiben arra kértek fel bennünket, hogy támogassuk a székelység nemzeti kisebbségként történő elismerését. Ám e kezdeményezés sikere éppen az ellentétes hatást váltotta volna ki, az autonómiát támogató anyaors zágtól szakította volna el és tette volna eszköztelenebbé a székelységet ebben a küzdelemben. Ezért is tartom fontosnak tisztázni: mind a Jobbik és szerintem a téma iránt érzékenységgel rendelkező összes parlamenti párt úgy gondolta, hogy a székelység legk ésőbb 170 esztendővel ezelőtt, az agyagfalvi gyűlésen bebizonyította, hogy az egységes modern polgári magyar nemzet része, és közös ügyeinket akár fegyverrel és vére árán is hajlandó megvédelmezni. A román Securitate a nyolcvanas évek óta dolgozik újbóli s zétválasztásunkon, legutóbb is láttunk erre példát, mégis ne legyen kétségünk afelől, hogy ha ennek sokan bedőltek volna, akkor annak a következménye az lenne, hogy még több helyen vissza lehessen nyesni például a nyelvhasználati jogokat, hiszen a magukat székelynek vallók számát gond nélkül vonták volna le a magyar nyelvet használók számából. A kezdeményezést azonban a székelység erős immunrendszere azonnal kilökte magából, az Erdély területén élő mintegy 650700 ezer székelyből alig több mint ezren vallot ták magukat székelynek a kérdezőbiztosok előtt magyar helyett. Mi sem bizonyítja ennél jobban azt, hogy az agyagfalvi ősök döntése ma is eleven Székelyföldön, hisz a helyiek boldogulásukat és gyarapodásukat is továbbra is az egységes magyar nemzet részekén t képzelik el. Tisztelt Országgyűlés! Nagy öröm számomra, hogy mint 1848ban Agyagfalván a székelyek, úgy most a Magyar Országgyűlés is ritkán látott nemzeti konszenzust tud felmutatni. Volt már erre példa a kisebbségvédelmi kezdeményezés vagy éppen az ukr án oktatási törvény elítélése kapcsán, de ellenzéki indítvány esetében azért sokáig kellene itt közösen gondolkodnunk, míg találnánk egy ilyen javaslatot, főleg ha emlékezetpolitikáról, nemzetpolitikáról van szó. Szeretném üdvözölni ezért, hogy a kormánypá rtok képesek voltak ebben az ügyben meghaladni sokszor tapasztalt magatartásukat, és csatlakoztak az előterjesztésemhez. Amikor október 16án, a 170. évfordulón benyújtottam a javaslatot, arról beszéltem, hogy nem kívánjuk kisajátítani a kezdeményezést, ez ért minden frakciót arra kértem, hogy csatlakozzon indítványunkhoz, és így tehessünk le egy valóban nemzeti konszenzussal elfogadott javaslatot a nemzet asztalára, erősítve ezzel a határokon átívelő összetartozásunkat, sorsközösségünket. Mindezt alátámaszt ja, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságának pár héttel ezelőtti ülése után volt alkalmam néhány szót váltani egyik vendégünkkel, Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével, aki szintén megerősítette, hogy keresve sem találhattunk volna jobb idő pontot erre az emléknapra, hisz október 16a a szimbóluma a középkori hagyományokon való túllendülésnek, a székelyföldi feudalizmus felszámolásának és a székelység modern polgári nemzethez való csatlakozásának. Úgy gondolom, hogy kitűnő üzenet ez székely t estvéreinknek. Örülök, hogy javaslatunkhoz az LMP azonnal csatlakozott, köszönet érte. Majd pedig Gyurcsány Ferencék kivételével minden parlamenti párt nevére vette ezt. Így az a ritkán tapasztalt egyetértéssel kerülhet elfogadásra. Örömmel látjuk a balold al nemzetpolitikai jellemfejlődését, köszönöm ezért az MSZP és a Párbeszéd támogatását is. (Korózs Lajos közbeszólása.) Tisztelt Képviselőtársak! 1848ban Budapest volt bajban, és a székelység sietett a segítségére. Ma azonban a Székelyföld és Erdély, ille tve az ottani magyarság kerül egyre nagyobb bajba, mert az elfogyás, a pusztulás réme fenyegeti. A mi álláspontunk ez ügyben eddig is mindig világos volt: a Székelyföld széles körű, jól bevált déltiroli példán alapuló területi autonómiája nélkül nem
