Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
2851 Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő ú r, a DK vezérszónoka jön most. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem olyan régen ünnepeltük a 450. évfordulóját - ha jól számolom - a tordai országgyűlésnek, amire jogosan vagyu nk mindannyian büszkék, hiszen ez volt az első vagy az egyik első olyan állami fórum, amelyik a vallásszabadság elvét törvénybe iktatta, gyönyörű szöveggel kimondva azt: „Midőn … a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szer int, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván.” Ennél szebben, azt hiszem, ma sem lehet összefoglalni azt, hogy miért értünk vallásszabadságon, és mit tartunk az állam dolgának a vallással kapcsolatban, az egyházakkal kapcsolatban. Éppen ezt. Azt, hogy az állam biztosítsa a szabad vallásgyakorlás feltételeit mindenkinek, és senkit se kényszerítsen olyan vallásgyakorlása, amit ő szíve, meggyőződése szerint nem szeretne, nem tart ma gáénak. Azt hiszem, hogy amikor vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot, ebből az alapelvből kell kiindulnunk és ezt kell vizsgálnunk. S miközben nagyon köszönöm államtitkár úrnak és Herczeg Tamás képviselő úrnak, hogy ebben a vitában konstruktív módon a megold áskeresés és az ezek szerint közösen általunk vallott alapelvek keresése ügyében szólaltak föl; ezt Nacsa képviselő úrnak kevésbé tudom megköszönni, mert ő ugyanazt az álkeresztény blablát nyomta, amit mindig, de azt kell mondanom, hogy szerencsére a törvé nyjavaslaton ez nem látszik. Azért egy apró megjegyzést hadd tegyek. A vallásszabadság azt is jelenti, hogy nem tudjuk mi itt a palamentben megmondani, hogy mennyi egyháznak kellene lennie Magyarországon. Nem tudjuk megmondani, hogy mi a sok vagy mi a kevé s, hogy 2010 előtt sok volt, most kevés van, mert ez nem a mi dolgunk. Egyértelmű szabályok kellenek, és az egyértelmű szabályok alapján majd a polgárok eldöntik, hogy ők milyen egyházakat akarnak létrehozni. (16.00) Összességében azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat egy majdnem lehetetlen feladatra vállalkozik, és szemben azzal, amit képviselő úr állít, ez jelentősen jobb javaslat nemcsak a ma hatályban lévő szabályozásnál, hanem az önök korábbi elvetélt kísérleténél is. Ez a javaslat ugyanis arra t örekszik, hogy összeegyeztesse az európai normákat, a vallásszabadsághoz kötődő garanciákat és az önök meglehetősen kicsinyes gyakorlatát. Erre a törvényjavaslat egy nagyszabású és számos elemében sikeres kísérletet tesz, ez néhány helyen bicsaklik csak me g, erről majd a végén szeretnék beszélni. De ennek a kötéltáncnak, mondhatnám, pávatáncnak a következménye ez a rendkívül bonyolult jogi szabályozás, amely öt kategóriába sorolja az egyházakat - azért ez egy szép teljesítmény , lényegét tekintve a teljes elismerés nélküliektől kezdve. Tehát ez a típusú szabályozás nagyon bonyolult, nagyon nehezen áttekinthető, és lényegében azt a problémát próbálja megoldani, hogy legyenek olyan egyházközösségek, amik azért nem egészen egyházak, de majdnem egyházak, bizony os jogaik vannak, de azért nincs annyi joguk, hogy igazából egyházak legyenek. Ezt a megoldást mi bonyolultnak és fölöslegesnek gondoljuk, de értjük a szándékát, és azt mindenképpen jónak tartjuk, hogy legalább itt normatív követelményeket határoz meg a tö rvény, más oldalról pedig bírósági kézbe helyez. Ez volt a korábbi törvényeknél a legnagyobb probléma, hogy egy országgyűlési döntéshez, ráadásul az esetek jó részében egy soha meg nem születő országgyűlési döntéshez kötötte a normatív feltételek mellett a z egyházak elismerését. Mindenképpen pozitívumnak értékeljük, hogy ez most megszűnik, objektív körülmények vannak, és ezeket bíróság vizsgálja. Ha ezt elhitték volna 2011ben, akkor sokkal előrébb tartanánk ebben a dologban, hogy ezt így lehet és így kell csinálni, hosszasan magyarázták itt a parlamentben, hogy ez miért nem jó megoldás. Örülök, hogy most már belátták, hogy ezt így lehet csak tisztességesen megoldani.
