Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A kormányzati igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2821 közigazgatásba vetett bizalmat rombolja - hogy ez pontosan micsoda, azt mindenki találja ki; szerintem nem véletlenül maradt ez ilyen gu mijogszabály, mert a jó közigazgatásba vetett bizalom, azt kell mondjam, bármi lehet , nos, aki ilyet tesz, azt a meghallgatása nélkül is ki lehet majd rúgni, ha nem várható el, hogy ez a meghallgatás megtörténjen. Úgyhogy ez szerintem ez nagyon erős szab ály, ráadásul úgy, hogy ezzel párhuzamosan kikerül a közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó pártatlanság követelménye is, ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben nagyon könnyen, bármire hivatkozással ki lehet rúgni, akár egy Facebook- vagy egyéb közöss égi oldalon megtett poszt alapján ki lehet rúgni a jövőben ilyen tisztviselőket. És tulajdonképpen a törvényekre hivatkozva fogják ezt megtenni, és a bíróság is nagyon nehezen fogja tudni megállapítani, hogy ez jogos volte vagy sem, hiszen - ahogy mondtam - a hivatkozás bármi lehet, tehát a bírósági utat is ilyen formában le fogják zárni, illetve formálissá fogják tenni az így kirúgott emberek vonatkozásában. S akkor még idevenném azt is, hogy az ügyészségről is jöttek olyan hírek, sőt konkrét eset, amikor egy egyébként kiválóan elismert ügyészt rúgtak ki - aki pereskedik is időközben , mert egy zárt csoportban írt egy posztot, ami talán kormánykritikus volt. Úgyhogy erre a félelemre szeretnék önök ezt a rendszert építeni. Ha nem így akarnának tenni, nem í gy akarnának eljárni, akkor nem ilyen javaslatokat hoznának ide a Ház elé. Továbbmenve a korlátozó intézkedéseken: ha valaki távozik a kormányszolgálatból, akkor két évre megtilthatják, hogy abban az ágazatban működő cégeknél helyezkedjen el. Ezt én egy ki csit erősnek tartom, főleg úgy, hogy én nem láttam annak a kifejtését, hogy ez milyen kompenzációval járt vagy járhat ebben az esetben, illetve hogy ezt milyen körben tudják alkalmazni. Mert mondjuk, egy csúcsvezető, mondjuk, egy államtitkár esetében vagy egy helyettes államtitkárnál, még azt mondom, meg is értem, hogy nem engedjük, hogy azon a területen, amin ő, mondjuk, energetikával foglalkozott, elmenjen egy nagy energetikai céghez. Ez így van, vagy ez így tökéletesen elfogadható. De egy ügyintézőtől va gy egy középvezetőtől ezt elvárni szerintem túlzás, és megint csak egy olyan korlátozás, ami eddig ebben a formában nem szerepelt a jogszabályokban. Aztán azt mindenképpen, ahogy mondtam, legalábbis a deklarált célok szintjén meg kell dicsérni, hogy az áll apotos, gyermeket nevelő tisztségviselőkkel külön foglalkoznak, de ahogy mondtam, a munkaidő esetében - és a szabadságra is ki fogok térni - ez nem mindig jelenik meg. Valóban, a családalapítási támogatás egy jó dolog, ezt meg kell dicsérnünk, de ez a kevé s előremutató javaslatok egyike. Aztán a szakszervezeti véleményeket is megnéztük, hiszen fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek; nekünk fontos, hogy mit mondanak a szakszervezetek egy ilyen javaslatról, akikről azért nem lehet azt mondani, hogy vehem ensen, véres torokkal támadnák a kormányt, főleg nem olyan javaslatok esetében, amelyek nekik pozitívak vagy akár semlegesek. A szakszervezetek is kiemelték, hogy ez a nagyon sok kormányrendelet - több mint 30 kormányrendelet , amik a különböző felhatalma zó rendelkezéseket fogják tartalmazni, és még nem születtek meg, jogbizonytalanságot okozhatnak, illetőleg nehezményezték azt, hogy a 2016os illetménytáblát változatlanul hagyja a javaslat, tehát a fizetések alsó határa megmarad, és külön sérelmezték, hog y nincs kafetéria, szolgálati és álláshelyi elismerés sem. Külön érdekes, hogy azokat a pozíciókat, amelyeket hat hónapig nem töltenek fel, betöltetlenek maradnak, egyszerűen elvennék és a központi álláshelyállományba helyeznék. Ez főleg azért érdekes, mer t sok helyen olyan létszámhiány van, amit nem azért nem töltenek be, mert nem akarják, hanem mert egész egyszerűen nem tudják betölteni, nem találnak megfelelő - ráadásul sokszor olyan áron, olyan munkadíjért, amit kínálnak - jelentkezőket. Ha ezután fél é v után elvonják ezeket az álláshelyeket, akkor lehetetlenné teszik ezeknek a szerveknek a működését, különösen a több évre előre való tervezést, és utána mindenféle adományként kell majd megpróbálniuk visszanyerni azokat a pozíciókat, amiket eddig sem tudt ak betölteni. Ehhez talán az kapcsolódna, vagy erre az lenne a megoldás, hogy jobb munkakörülményeket teremtenek, illetőleg jobb béreket teremtenek, akkor biztos találnának ezekre a pozíciókra munkavállalókat is.
