Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 28. szerda - 45. szám - A Nemzeti Eszközkezelő Programban résztvevő természetes személyek otthonteremtésének biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2773 hozott egy döntést, ahol egyértelműen elmondta és leírta, és most idézni fogok: a bíróság kifejti, hogy a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők s zámára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntést hozhassanak, így e tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, államtitkár úr, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön p énzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat. (10.00) Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt nevetgélő Nacsa Képviselőtársam! Ez nem egy kabaréjelenet. Itt családoknak a tragédiáiról beszélünk. Itt ön gyilkosok tömegéről beszélhetünk. Itt emberéletek zsákutcáiról beszélhetünk, míg maguk nevetgélnek. Ez rendkívül szomorú, keresztény emberként, ne haragudjon! Amiről, azt gondolom, hogy beszélnem kell, az az, hogy ez a javaslat, bár irányát tekintve akár j ó is lehetne, önmagában biztos, hogy nem old meg semmit. A Lehet Más a Politika kidolgozott egy adósmentő csomagot, amit egyébként ebben az évben be fogunk nyújtani, és ami nemcsak a felmondott, a bajba került, hanem minden becsapott devizahitelszerződése snek egy új elszámolást biztosíthat, amennyiben megszavazza a tisztelt Ház. Mert lássuk be, a megoldást nem pici szegregátumokban kell megtalálni. Egyszer megmentem a végtörlesztés kapcsán 180 forintos kedvezményes árfolyamon a gazdagokat, akiknek vannak m egtakarításaik. Aztán megmentem - és ebben a kontextusban a „megmentem”et most idézőjelbe szeretném érteni - azt a 36 ezer ingatlantulajdonos családot, akik az elmúlt több mint tíz évben vergődtek, küszködtek, és végül tragédiákon keresztül az eszközkezel őhöz került az ingatlanuk. Meggyőződésünk, hogy minden devizahitelszerződést a társadalmi igazságosság jegyében újra kell számolni. Újra kell számolni, méghozzá egy olyan árfolyamon, ami azonos a végtörlesztés árfolyamával, mert a társadalmi igazságosság, a törvény előtti egyenlőség megköveteli, hogy ne legyen megoldás az, hogy képviselők, jobb módú emberek kiszállhatnak a szerződésükből 180 forinton, majd néhány évvel később 256 forintos árfolyamon forintosítják más szerződőknek a szerződéseit. Ez egy elf ogadhatatlan alkotmányos és társadalmi igazságtalanság. Azt gondolom, hogy ez a bírósági ítélet tökéletes felhatalmazást ad a törvényalkotó számára, hogy újra elővegye ezt a kérdést, hogy újra elkezdje a jogalkotásnak azt a módját, ami minden egyes magyar állampolgárnak, akit átvertek a bankok, igazságot szolgáltasson. Mert lássuk be, aki látott devizahitelszerződést - lehetőség szerint egynél többet , az pontosan tudja, hogy ebben az országban nincs olyan devizahitelszerződés, ami megfelelne az Európai Bíróság általam idézett feltételrendszerének. Pontosan tudjuk azt, hogy az adósok, amikor megkötötték a szerződésüket, nem kapták meg ezt a típusú részletes tájékoztatást. Csöndesen teszem hozzá, hogy itt beszélnem kell az adóskamara javaslatcsomagjáról (M egszólal a telefonja.) - elnézést kérek , ami 12 pontban foglalta össze az adósoknak a követelését. De hadd mondjam el, kormánypárti képviselőtársaim is tudják, mi is az az adóskamara. Az adóskamara egy országos összefogás, ami jogászokat, civil érdekvédő ket és banki károsultakat tömörít, és személyes tapasztalatból, személyes szakértelemmel és ezen keresztül elvégzett munkával indokolt módon fogalmazták meg javaslatukat. Itt most a 12 pontból csak egyet emelnék ki, a 7. pontot, amely így szól: szélesítsék ki az eszközkezelőhöz jutás lehetőségét a rászorulóknak, és vegyék el a bankok vétójogát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a javaslatból csak ez hiányzik, hogy kinyissák a kaput még szélesebbre, hogy a rászorulók hozzájuthassanak az eszközkezelő szolgálta tásához, és azt, amit egyébként már Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is mondott, hogy a bankok vétójogát, aminek sem jogi, sem morális keresnivalója az eszközkezelő működésében nincs, szüntessük meg. Azt gondolom, hogy bár ez a javaslat akár megoldást is j elenthet néhány ember számára, amíg tisztán és jól látható, hogy nem a megoldás a célja, hanem a probléma kezeléséből való kivonulás a célja, addig, tisztelt képviselőtársaim, rossz úton járunk. Azt gondolom, hogy lehet olyan jó
