Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (független): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2745 Tovább színesíti a ma gyar munkaerőpiaci tényt az a szám, hogy közben 240 ezer olyan ember van, aki nem magyar állampolgár, és Magyarországon tartósan él, ebből 110120 ezer ember munkavállalási engedéllyel. Tehát az egyenleg, hogy ennyien kimennek és közben más országokból ide jönnek, az nem 420 ezer, mert értelemszerűen 110120 ezer ember Magyarországot választotta az Európai Unió különböző országaiból munkahelyének. (Z. Kárpát Dániel: Taníts még, mester! - Derültség.) Magyarul: az a beállítás, hogy Magyarországot tömegével hag yják el a magyar munkavállalók, és Magyarország semmilyen kínálatot nem jelent másoknak, ez egyszerűen nem igaz, hazugság, a számok ennek élesen ellentmondanak. Hozzáteszem, aztán a hivatkozási alap az végképp kétséges a tekintetben, hogy egyébként az euró pai uniós országok közül Németország az az ország, ahonnan a legtöbben német állampolgárok (Dr. Harangozó Tamás: Menekülnek!) nem Németországot választják munkahelyül, hanem az Európai Unió különböző országait, több mint egymillió német dolgozik az Európai Unió különböző országaiban és nem Németországban. (Z. Kárpát Dániel: Magyarországon szeretne dolgozni!) Feltételezem, hogy nem azért „menekültek” Németországból, mert a rettenetes gazdasági kilátások, a kilátástalan fizetés és a tűrhetetlen életszínvonal elűzte őket a hazájukból. Az ellenzék valamilyen furcsa módon, bár emlékeim szerint ők kampányoltak azzal a marhasággal, hogy majd mindenki nyithat kávéházat a Mariahilferen, nem veszik azt észre, hogy akkor, amikor valaki azt a döntést hozza meg (Dr. Vada i Ágnes: Elnök úr, nyomtam egy normál felszólalást, szeretnék most már ezzel a lehetőséggel élni!) , hogy az életének egy szakaszában nem Magyarországon dolgozik, az nem feltétlenül baj abban az értelemben, hogy máshol is megpróbálja magát. Egyébként a lény eg az, hogy ez a szám belső összetételében dinamikus legyen, és egészen addig, amíg ez a szám körülbelül a teljes magyar munkaerőpiac 10 százalékát nem haladja meg, én azt gondolom, hogy ez egy dinamikus egyensúlyt tart, amit nemcsak lehet vállalni, hanem azt is lehet mondani, hogy kifejezetten valamikor egyébként a magyar gazdaságtörténetben jelentőségteljes is volt az úgynevezett peregrináció, és ez hagyománya is Magyarországnak évszázadok óta. (Derültség, taps az ellenzéki pártok soraiban.) Ez a marxizmu sból kimaradt, tehát hogy az ellenzék nem tud erről, az egyébként nem meglepő. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Összességében én azt tudom mondani, hogy amit az ellenzéki hozzászólásokból most hallottam, az egyszerűen nem vitaképes. (Mesterházy At tila: Te nem vagy vitaképes!) Annyira messze van a valóságtól, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. Mit kezdjen az ember azzal, hogy azt mondják az ellenzékiek, hogy ha ez a módosítás életbe lép, akkor nem kapják meg az emberek a fizetésü ket minden hónapban? Ez nyilvánvalóan nem igaz, ennek semmi köze a valósághoz. Mit kezdjünk azzal az állítással, hogy azt gondolták, és úgy olvassák az egészet, hogy az esetleg elrendelt 400 óra tervezett pótmunka hozzájön a heti munkaidőhöz? Nem. Azt egyé bként szabadnapban majd ki kell adni. Egyenetlen lesz a munkaterhelés, erről egyébként nem beszéltek. Tehát a lényegről, hogy azt meg kellene nézni, hogy adott esetben kelle valamilyen olyan garanciát beépíteni a munkavállalóknak (Bangóné Borbély Ildikó: Akkor végül csak nem lesz?) , ami a túlzott terheléstől megóvja őket, hozzáteszem: a főszabály az, hogy 48 óránál nem lehet többet dolgoztatni senkit sem egy héten, az egyébként most is él, de még lehetnének garanciális elemek. Az ellenzék hozzátétele ehhez az ügyhöz nem értelmezhető, mert az ellenzék részint összevissza hazudozott, személyeskedett, és teljesen elfogadhatatlan stílusban - hogy is mondjam - gyalázkodott, amivel én nem tudok mit kezdeni. Azért vagyunk parlamenti képviselők, hogy adott esetben ezt is elviseljük. Nem könnyű. (Csárdi Antal: Szegény!) De én azt gondolom, hogy tanulságos. Egyébként pedig, kedves ellenzéki képviselőtársaim, végig, amíg a vita (Csárdi Antal: Folyt.) közben gondolkodtam, igazából az járt a fejemben, hogy az egyik szeme m sír, a másik pedig nevet. (Bangóné Borbély Ildikó: Vannak érzéseid, Lajos?) Ugyanis sír azért, mert régen hallottam ennyi marhaságot összehordani, másrészt pedig nevet, mert egészen addig, amíg az ellenzék ilyen, addig a Fidesz és a kormányoldal kétharma da garantált (Bangóné Borbély Ildikó: Lesz még más világ is!) , és
