Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2693 egyébként is kedvezőtlenek a betegekre nézve, tehát a felgyógyulása is hosszabb lesz a munkavállalónak. Kiesik a munkából, így őt kollégáinak kell helyettesíteniük, akik ezáltal még leterheltebbek lesznek és fizikailag még kiszolgáltatottabbak. Vagy azt várják a dolgozóktól, hogy az önök által javasolt pluszmunkanapot betegen is teljesítsék? De vizsgáljuk meg más szakmai szempontból is ezt a javaslatot! Az elmúlt évek során 600 ezer ember hagyta itt jobb munkalehetőségek miatt az országot. Egy dolgot viszont már most borítékolhatunk: a kivándorlás folyamatát csak fokozni fogja az, ha megszavazzák ezt a törvénymódosítást. Egy fiatal pályakezdő számára az a fontos, hogy kiszámítható munkakörülményei legyenek. Számára az a fontos, hogy tisztességes munka után tisztességes bérezést kapjon, és a ledolgozott munkanapok után a családjával lehessen. Ha ezt itthon nem kapja meg, máshol fogja megkeresni. De máshol fogja keresni m ajd a középkorú ember is, mert számára pedig az a fontos, hogy egészségileg ne rokkanjon bele a munkába. Ezek az emberek olyan országot választanak maguknak, ahol normális munkakörülmények várják, és nem a teljes kizsákmányolás a cél állami segítségnyújtás sal. Ha nem a túlórák számát emelnék, hanem a béreket, akkor hazajönnének a kivándorolt honfitársaink, és megszűnne a munkaerőhiány. Lehet, hogy kevesebb stadion épülne, lehet, hogy kevesebb jutna a látványberuházásokra, de itthon lehetnének, tisztességes körülmények között dolgozva a rokonaink. Azonban látni kell azt is, hogy nem mindenki háborog a munkatörvénykönyv tervezett változásai miatt. Vannak, akik kifejezetten örülnének annak, ha megvalósulna az amúgy rabszolgatörvénynek nevezett tervezet. Ezek pe dig nem mások, mint a multinacionális nagyvállalatok. A Magyarországon beruházó északrajnavesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány törvénymódosító javaslatait. Ezt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondta a hétfői napon Düsseldorfban. Az egyik oldalon tehát a több ezer főt magukba tömörítő szakszervezetek tiltakoznak a teljesen indokolatlan változtatások ellen, a másik oldalon pedig örömködő multik állnak, akik alig várják, hogy még több bőrt húzzanak le a magyar do lgozókról, kormányzati asszisztálással. És hogy önök melyik oldalra fognak állni, ha elfogadják a módosításokat? A multik oldalára a magyar kétkezi munkások helyett. Volt már erre többször is példa, elég, ha csak a korkedvezményes nyugdíjak és a sztrájkjog megszüntetésére gondolunk. Vagy arra, hogy a járulékcsökkentésből adódó forrásokat nem tették kötelezővé a cégeknek beépíteni a bérekbe, így abból nem látszott semmi a dolgozó, annál több viszont a multi oldalán. Végül pedig legutolsó húzásuk a kafetéria elvétele. Egészen elképesztő, mennyire nem tisztelik azokat az embereket, akiket önöknek képviselniük kellene. Önöket szolgálni küldték a nemzet templomába. Azért dolgozhatnak ilyen munkakörülmények között, mert önökbe vetették a bizalmukat a választópolgá rok. Nem szégyellik magukat, aprópénzért eladni hazájukat és a benne dolgozó kétkezi munkások idejét és egészségét? Kérem önöket, hogy ne árulják el megint a magyar dolgozókat, és ne rontsák tovább az amúgy is nehéz helyzetüket további kizsigereléssel! Ha nem hallgatnak az észérvekre, akkor, kérem önöket, hallgassanak a szívükre! Önök szívesen engednék a gyermeküket iskolába egy olyan buszsofőrrel, akinek a háta mögött 1214 órás műszak áll? Önök szívesen utaznának olyan vonattal a családjukkal, amelynek a vezetője nem tudta magát rendesen kipihenni? Örülnének annak, ha egy héten csak egy szabadnap jutna a családjukra? Rég látszik, hogy a Fidesz teljesen elszakadt a valóságtól, és nem érzi a hétköznapi emberek problémáját. Nagyon szívesen segítek Kósa Lajosn ak és Szatmáry Kristófnak is abban, hogy visszatérjen a realitás talajára. Kérem, jöjjenek el mindketten a dunaújvárosi vasműbe, és dolgozzanak le ott egypár műszakot! (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Szél Bernadett és Csárdi Antal tapsol.) Vagy, kérem ön öket, menjenek el a rácalmási Hankookba, és szívják be a kemikáliákat egy 1214 órás munkanapon! Tapasztalják meg, mit jelent 100200 ezer forintért robotolni! Kíváncsi lennék, hogy akkor ezek után is mondanae majd Kósa úr olyan ostobaságokat, hogy a módo sítás a munkavállalók érdekeit szolgálja.
