Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 27. kedd - 44. szám - A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - KÓSA LAJOS (Fidesz)
2686 hogyha véletlen Németországban mégsem az lenne, akkor nálunk sem lesz az. (Dr. VargaDamm Andrea: Jaj, ne! - Közbeszólá sok az ellenzék soraiból.) Rátérve a konkrét javaslatokra: az egyik javaslatom a munkaidőkeretes gazdálkodást és munka- és humánmunkaerőpolitikát folytató szervezetekre, vállalatokra vonatkozik, neve zetesen, a mai rendszer az, hogy ha munkaidőkeretes elszámolásban van egy munkaadó a munkavállalóival, akkor egy évben főszabályként 250 munkaórányi túlmunkát rendelhet el, ami meghaladja, ez a munka, a napi 8 órát, a heti ötnapos, 40 órás munkahetet, de 12 hónapos időkeretet nézve ezt ki kell egyenlítenie, és úgy kell kijönnie az egész időszakra vetítve annak, ami egyébként nálunk is kötelező, és nem is kívánunk rajta változtatni, 8 órás munkanap, ötnapos munkahét, az én javaslatom sem kíván ezen változta tni. Itt az elszámolásnak a keretei a kulcskérdés. Hogyha a mostani szabályozást nézzük, a kollektív szerződés, amennyiben eltér a 250 munkaórás túlmunka elrendelésének lehetőségétől, és 300ban határozza meg ezt a jogszabályalkotó, tehát a kollektív szerz ődésre bízza, akkor lehetséges a 12 hónapra vetítve a 300 munkaóra túlmunkaelrendelés, azzal együtt egyébként, hogy az elszámolási időszak végén ki kell jönnie az eredeti, törvény szerinti, a munkavállalókra kötelező munkavállalási időnek. (Dr. VargaDamm Andrea: És ha felszámolták, akkor mi lesz?!) Az én javaslatom azt tartalmazza, hogy ez a 300 lehetséges munkaóra menjen fel 400ra, az elszámolási periódus pedig legyen 36 hónap, tehát három év. Természetesen nem szeretném ezt úgy megvalósítani, hogy közb en a munkavállalókat teljesen kiszolgáltatjuk a munkaadóknak, és ebben az értelemben a javaslaton, magam is látom, van mit erősíteni, mert eszközöket kell adni a munkaadók kezébe arra, hogy ne egyenlőtlen félként alkudozzanak a munkavállalóval a munkaidő é s annak a kihasználása kapcsán. Többfajta megoldás is lehetséges, ezt én meg is kaptam, egyébként két ágazati nagy szakszervezeti szövetség is elküldte a javaslatait, az egyik az, hogy a 400 órát, hasonlóan a mostani szabályozáshoz, csak akkor tegyük lehet ővé, hogyha a kollektív szerződés ezt megengedi, mert, ugye, akkor egy kölcsönös megegyezés alapján alakul ez ki; de van egy másik lehetőség is, ezt is felvetették, nevezetesen, hogy maradjon a rendszer a mostani keretek között, tehát 250 óra alapból, 300, ha kollektív szerződés, és a 400 munkaóra csak akkor lehetséges, tehát a plusz 100 óra, hogyha azt a munkavállaló vállalja, tehát ott valamifajta módon erősítsük meg a munkavállaló önálló döntését, hivatkozva arra, hogy jó néhány cégnél vagy nincsen kolle ktív szerződés, vagy nem szervezettek a munkavállalók kellően, és azzal egy törvényjavaslat nyilván nem tud mit kezdeni, de ekkor is szeretnénk valamilyen alkupozíciót biztosítani a munkavállalók részére. Ez a javaslat abból indul ki, hogy a gazdaságban sz ámos olyan vállalat van, amely olyan termelést, szolgáltatást végez, amelyre a szezonalitás a jellemző különböző logika mentén: vagy a kereslet szabályozza, vagy egyéb kondíciók miatt szezonális a termelés. Summa summarum, a dolognak az a lényege, hogy van az, amikor nagy a kereslet a szolgáltatás, az áru iránt, és annak a kielégítése csak többletmunkával lehetséges, más időszakokban pedig nincs annyi megrendelés, nincs annyi szolgáltatási igény, és akkor pedig nincs szükség akkora munkaerő alkalmazására. H a ezt úgy oldanák meg a vállalatok, hogy valamifajta ilyen, a fizetést az elvégzett munkaórákhoz igazító rendszert csinálnának, akkor a munkavállalóknak a jövedelme nehezen lenne előre kiszámítható, ilyen havi, avagy negyedéves hullámzást mutatna. A munkai dőkeretes elszámolást pont ezért találták ki, hogy akkor is meglegyen a munkavállalóknak a fizetése, ami egyébként a szerződésben rögzített, hogyha adott esetben a munkaadó nem tud annyi munkát kiadni nekik, hanem kevesebbet, 6 órát, 5 órát bizonyos szaka szokban, ezért cserébe bizonyos szakaszokban azt kéri a munkaadó, hogy ne 8 órát, hanem többet teljesítsenek, és ezt kell elszámolni egy valamilyen perióduson belül, én a 36 hónapot javaslom. (Tordai Bence: Miért?! Miért?!) Ez az én meglátásom szerint és a z általam folytatott egyeztetések szerint lényegében a magyar gazdaság majdnem minden vállalatának elegendő
