Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 19. hétfő - 42. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2397 van, és nincsenek meg a megfelelő pénzügyi keretek, hogy az ellátást maximálisan elvégezzék, ráadásul túlterheltek az itt dolgozók és főként az ezeken az osztályokon dolgozók. Ami pedig a hab a tortán, hogy sajnos Magyarország egyik legdrágább ellátási formája kórházba kerülni, ugyanis a kórházi napidíj, amely a finanszírozásnak az egyik tétele, bármelyik budapesti ötcsillagos szállodánál drágább szolgáltatásnak minősülhet, úgyh ogy az egyik legköltségesebb ellátásban részesítjük az egyébként vagy rászoruló, vagy nem rászoruló honfitársainkat. Így hát a kérdés felmerül, és javaslom, a kormány foglalkozzon ezzel, nézze meg és vizsgálja meg, hogy mekkora terhet ró ez a budapesti és megyeszékhelyi intézményekre, vizsgálja meg, hogy egyáltalán az egészségügyi intézmények rendelkezneke elég kapacitással, hogy ezeket a feladatokat ellássák, és ha kell és szükséges, akkor biztosítson számukra kellő anyagi erőforrást, hogy az így kiesett forrásaikat pótolni tudják, és a gyógyítást végezni tudják a továbbiakban is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő ú r, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő úr. ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzést átalakítani szándékozó törvényjavaslat múlt heti vitája során számos kérdést, illetve kételyt megfogalmaztu nk. Az a baj, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptunk érdemi választ, az aggályok megmaradtak, márpedig a Jobbik nemet mond a helytartókra, ezért nem értünk egyet azzal, hogy a kormány komisszárokat rakjon a szakképzési centrumoknak az élére. A tervezet ugyan is eltaposná a hazai közoktatás fajsúlyos részét jelentő, mintegy negyedmillió diákot, nappali rendszerben oktatott tanulót és a mintegy 25 ezer főállásban foglalkoztatott tanárt, valamint számos egyéb munkakörben alkalmazott dolgozót felölelő szakképzési rendszer megmaradt szabadságának utolsó darabjait is. A versenyképesség növelésének a célja, amit önök megfogalmaztak kormányzati oldalról, nemes dolog, ezzel egyet is tudunk érteni, de félő, hogy a szakképzési centrumokban bevezetendő kancellári rendszer csak a FideszKDNP újabb kádertemetője lesz, ahol a pályáztatás nélkül kinevezett pártkomisszárok élethalál uraiként fognak rendelkezni az anyagi és emberi erőforrások fölött. A totális kontroll bevezetését, a szakképzés gyökeres átalakulását hozó törvény javaslatot érdemi társadalmi egyeztetés nélkül nyújtotta be az Innovációs és Technológiai Minisztérium, ezért komoly és jogos szakszervezeti ellenállást szül ez az elképzelés. Amennyiben a hatalom valóban szívén viseli a szakképzésnek a sorsát, a Jobbiknak van néhány alternatív konstruktív javaslata a szakképzési centrumok hatékonyabb működtetésére vonatkozóan. Először is, anyagilag és erkölcsileg becsüljék meg jobban az ágazat dolgozóit! Aztán növeljék a helyi gazdasági élet szereplőivel napi kapcsolatban álló, őket éppen ezért jobban ismerő intézmények autonómiáját. Helytartói posztok kreálása helyett pedig inkább a szaktanári és szakoktatói ellátottságra, valamint arra koncentráljanak, hogy a szakképzésben kiütköző társadalmi problémák kezelésére, a pedag ógusok tehermentesítésére legyen elég jól felkészült szakember - iskolai szociális munkások, szociálpedagógusok, iskolapszichológusok - ezekben az intézményekben. Minderre a helytartókkal ellentétben óriási szükség lenne, hiszen az iskola nem gladiátorképz ő. Erre bizonyíték, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint Magyarországon minden második diák válaszolta azt, hogy az elmúlt hónapokban valamely módon részese volt áldozatként vagy elkövetőként az iskolai erőszaknak. Szerencsére ritka az olyan, egyéb ként a VIII. kerületben történt eset, amikor egy versenyszerűen bokszoló, cigány származású tanuló az iskola épülete előtt agyonverte osztálytársát. Az első fokon eljáró bíró annak idején szokványosnak nevezte az iskolai erőszakot, és valami minősíthetetle nül felháborító módon csupán felfüggesztettel jutalmazta ezt a vadállati tettet.
