Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 14. szerda - 40. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HAJDU LÁSZLÓ (DK):
2157 Három kérdést szeretnék feltenni. Az egyik a jelen törvényjavaslat 16. §ában lévő szabályozás, amely szerint a 46. §t úgy fogják majd módosítani, hogy mostant ól kötelező a dokumentumok írásbeli kommunikációja. Végig azt hallgattam, és magában a törvényjavaslatban is úgy van, hogy minden elektronikusan, az EKRen keresztül történik, de itt mégis írásbeli kommunikáció van. Ezt szeretném megkérdezni: akkor most vi sszatérünk, hogy mégis írásban is mindent le kell kommunikálni, plusz az EKR? A következő a jelen törvényjavaslat 17. §ában, amelyben a 47. § (2) bekezdését módosították akképpen, hogy mostantól az idegen nyelven érkezett dokumentumoknál nem felelős fordí tást kérnek az ajánlattevőktől, hanem normál, egyszerű fordítást. Azt gondolom, hogy nyilván egy angol nyelvűnél, egy német nyelvűnél vagy olyan nyelvnél ez talán még elfogadható lenne, de azért lássuk be, hogy egyre több, esetleg kínai írásjelekkel írt do kumentum érkezhet. Nem megkövetelni egy felelős fordítást, hanem normál fordításra azt mondani, hogy ezt köteles elfogadni, azt gondolom, ez hibás döntés lehet, különösen, mondom, azoknál a dokumentumoknál, ahol különleges írásjeleket használnak. (15.40) Még egy kérdésem lenne. Úgy láttam, hogy a törvényjavaslatban több helyen is kivezetésre kerül, vagyis a közbeszerzési hatóság által kiadott árstatisztikákat kivezetik. Ezzel a becsült érték meghatározásánál okozhatnak fejfájást mind az ajánlatkérőknek, m ind az ajánlattevőknek. Azt szeretném megkérdezni, miért van erre szükség, hogy ezt az árstatisztikát kivezetik. Az indokolásban erre nem találtam választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak. HAJDU LÁSZLÓ (DK) : Tisztelt Államtitkár Úr! A közbeszerzésekről szóló 2005. évi törvény módosításában, amely előttünk van, amelyen vitatkozunk, és amellyel kapcsolatban jól hangzó kiegészítést tet t, számos olyan dolog van egyébként, hogy ha nem tudná az ember, hogy a gyakorlatban hogyan zajlik, akkor tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy ez itt van előttünk, és most már nem kormányrendeletben, hanem törvényben fogjuk szabályozni. Az a probléma és a z a gond, úgy gondolom, amit az életből, a gyakorlatból szeretnék ide beemelni és a törvény vitája kapcsán elmondani, de kapcsolódva természetesen az itteni paragrafusokhoz, a 68 paragrafus egyikéhez. Az volt a baj eddig is az elektronikus közbeszerzéssel, hogy kezelhetetlen volt. Gyakorlatilag az, aki pályázni akart, maga a közbeszerzési pályázó képtelen volt kezelni magában ezt a programot. Ezért egy iparág alakult ki, akik tudták kezelni ezt a programot, képesek voltak megírni. Ezért van az, ami elhangzo tt itt már, hogy olyan rövid határidők voltak, hogy akármilyen gyors kezelőt fogadtak is a vállalkozások, képtelen volt az alatt az idő alatt lefordítani és beadni egy jó pályázatot. Ezért alakultak ki aztán azok az esetek, hogy ugyan meg volt nyilvánosan hirdetve, de legföljebb egy érvényes pályázat volt, aki aztán esetleg meg is nyerhette ezt a közbeszerzést. Azt nem látom, hogy mitől lesz - ugye, monopolhelyzetben van a NEKSZT Kft. a saját programjával, mert ő érti. Azt érzékeltük számos esetben, a gyako rlatból hozom a példát, hogy maga a közbeszerzési hatóság oldaláról is valahogy nincs átjárhatóság a NEKSZT tudása és a közbeszerzési hatóság között. Az, aki a közbeszerzési hatóság, maga sem nagyon érti ennek a technikáját, annak a játékát. Bocsánat, nem akarom őket bírálni, csak ez olyan mértékben szakmai jellegű, hogy ezt egy cég érti ebben az országban, és ő játssza le ezt a mérkőzést a mi hátunk mögött. Az az igazság, ha azt mondjuk, hogy kis- és középvállalkozóbarát kormányzást akarunk, akkor egy kis- és középvállalkozó képtelen volt pályázatot beadni. Tehát egyrészt a határidők miatt nem bírta beadni, másrészt pedig nem tudta megfizetni azokat a tanácsadókat, akik hajlandók lettek volna a számára egy pályázatot elkészíteni. Erre számos példát tudnék mondani.
