Országgyűlési Napló - 2018. évi őszi ülésszak
2018. november 14. szerda - 40. szám - A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, valamint A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2080 Ti sztelt Hölgyeim és Uraim! A legalapvetőbb biztosítéknak tekintette már a XIX. század végén is a közigazgatás feletti bírói kontroll jogintézményét az akkori Országgyűlés. Hiszen az államhatalom kiszélesedett, sokkal szélesebb körben találkoztak az állampol gárok a különböző ügyekkel, nemcsak a szociális és jóléti intézkedésekkel, hanem az életviszonyok területén is jelentős befolyásolással volt maga az állam is. Ennek köszönhetően a közigazgatási tevékenységek és az egyének közvetlen életviszonyai közötti ta lálkozások száma ugrásszerűen nőtt meg. Az alapvető jogok biztosításának felerősödése magával hozta azt a folyamatot is, hogy a jogszabályalkotási tevékenység felgyorsult és megsokszorozódott. Ez a tendencia kezdte szétfeszíteni a meglévő szervezeti rendsz er kereteit. Az így kialakult helyzet kívánta meg, hogy egy olyan független és szakosodott önálló fórum jöjjön létre, ami az állami túlhatalommal szemben biztosítja a közérdek és az egyéni érdekek egyensúlyában a jog uralmának érvényre juttatását, a hatéko ny közigazgatás figyelembevételét. Erre az igényre tekintettel alakultak ki sorra Európában az önálló közigazgatási bíróságok, ami alól hazánk bírósági rendszere sem volt kivétel. Az 1896. évi XXVI. törvénycikk hozta létre a magas szakmai színvonalon működ ő királyi közigazgatási bíróságot. Említésre került, hogy a kommunista diktatúra az állampolgárok jogainak védelmét biztosító intézmények felszámolásának sorából nem hagyhatta ki ezt a fórumot sem, az állam túlhatalma feletti kontrollt megtestesítő önálló közigazgatási bíróságot. (9.40) Hangsúlyosnak tartom felidézni, hogy mindezek ellenére a ’49. évi II. törvény az indoklásában a következő módon ismerte el, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozott a közjogi bíráskodá snak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozik, és mindezek ellenére, hogy ez leírásra került, megszüntették ezt a típusú bíróságot. Ismerve a tényeket, visszásnak hangzanak azok a gondolatok, amelyek a közigazgatási bíróságoktól féltik a demokráciát - erre több esetben utalt a miniszter úr is , miközben a demokráciát tűzzelvassal üldöző rendszer bontotta le az önálló közi gazgatási bíráskodást. Főleg annak ismeretében kívánom ezt megjegyezni, hogy az Európai Unió tagállamainak döntő többségében is működnek különálló közigazgatási bíróságok. 14 európai uniós tagállamban a bírósági önigazgatási szerv kiemelt jogköreire épülő bírósági igazgatási modell működik, további 11 tagállam modellje két csoportba sorolható, 5 tagállamban hangsúlyosan miniszteri igazgatás érvényesül. Ennek bővebb kifejtését miniszter úr már megtette, például Ausztriában, Csehországban, Észtországban, Finn országban és Németországban, 6 tagállamban pedig bírósági hivatal végzi a bíróságok igazgatását. A bírósági hivatalok részben függetlenek, például Litvánia, részben az igazságügyi minisztériumnak alárendeltek, például Svédország. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyarországi demokrácia 30 éves súlyos mulasztását pótolja. Az önálló közigazgatási bíróságok létrehozása és a szakmai viták lefolytatásának folyamata a pártpolitikai érdekektől mentesen kell hogy végbemenjen. Szeretné m idézni Pulszky Ágost, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat előadójának 1896. május 18án a képviselőházban elhangzott szavait, idézem: „Én azt hiszem, a tárgy van annyira komoly, hogy ne foglalkozzunk egyes párttöredékek személyes rokon- va gy ellenszenvével.” Milyen igaz ez ma is! Az önálló közigazgatás működésének létjogosultságát nem is adhatná semmi sem jobban vissza, mint Wlassics Gyulának a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökeként 1930ban elhangzott szavai, idézem: „Semmi kétség , ha még a messze jövő képe is az, hogy a kontenciózus közigazgatási ügyek egyenesen elvi alapon taxáció nélkül kerüljenek a közigazgatási bíráskodás elé, de mindenesetre ez lesz a közigazgatási bíráskodás fejlődésének végállomása.”
